2020. február 26., szerda
2018. október 5., péntek
Helyzetjelentés!
Sziasztok!
Eszembe jutott, hogy vannak olyanok, akik nem a facebook csoportból ismerik a történetet, így nem onnan informálódnak, szóval szeretném megosztani, amit durván két napja ott írtam.
(Kérlek nézzétek el, ha össze-vissza írtam dolgokat, de nincs szívem átolvasni, mert akkor biztos nem osztanám meg.)
2018. szeptember 14., péntek
Töretlen szerelem (V oneshot)
-
És…
és… és…
-
És?
-
Jiyeong
noona is jönni fog? – kérdezte Jeonggyu izgatottan.
-
Igen
– mosolyodtam el – Most megyek érte.
-
Rendben!
Hyung…
-
Igen?
-
Ügyes
leszek!
-
Hát
persze, hogy az leszel! – mondtam komoly hangon, mire elnevette
magát.
Miután
elköszöntünk, mosollyal az arcomon csúsztattam a telefonom a
zakóm belső zsebébe, majd egy nagy levegővétel közben
megigazgattam magamon a ruhadarabokat. Kicsit félve, de benyomtam a
kaputelefon harmadik gombját, s vártam.
-
Igen?
– szólalt meg a síp után Jiyeong édesen
csengő hangja, ami még ennyi idő után is kellemes idegességgel
töltött el.
-
Szia
jagi! Én vagyok az, Tae…
2018. augusztus 28., kedd
BTS - Epiphany (magyar szöveg énekléshez)
Ez az első alkalom, hogy ilyet kipróbáltam.
Remélem, tetszeni fog, és lesz, aki megpróbálja elénekelni.
2017. szeptember 22., péntek
2017. szeptember 10., vasárnap
2017. március 2., csütörtök
Vallomás (Jimin oneshot)
Már
két napja nem voltam az iskolában az esetet követően. A szobámba
zárkózva sírtam naphosszat. Talán csak alvás közben nem folytak
a könnyeim, de ha így is lett volna, nem lehetett volna
megállapítani, mert szemeim folyton-folyvást vörösek és
puffadtak voltak… kivétel nélkül.
Aznap
sem volt másképp. Az ablakom alatt gubbasztottam, apró gombóccá
kuporodva ölelgettem magamhoz térdeimet, mikor a szokásos kopogás
zavart meg.
– Anya,
hagyj békén! – kiáltottam ki, ám az azt követő hang
meglepett.
– Jiyeong
– szűrődött át Jimin halk hangja az ajtó túloldaláról –,
anyukád beengedett.
– Remek!
– motyogtam az orrom alatt. – Már csak ez hiányzott.
– Bejöhetek?
– kérdezte lenyomva a kilincset, de az ajtó nem nyílt, hisz
zárva volt.
– Jobban
örülnék, ha hazamennél – mondtam halkan a falaphoz sétálva.
– Tessék?
Nem hallak. Kérlek, engedj be! – makacskodott a kilincset
rángatva.
2016. december 26., hétfő
Storm - 3. rész
El
POV:
Hosszú
percek… talán negyed órája már, hogy szinte önkívületi
állapotban figyeltem a földön fekve a fehérre meszelt plafont.
Képtelen voltam felfogni, hogy alig egy hét – de lehet már kettő
is… ki számolja? – telt el a maghallgatás óta. A napok
felgyorsultak, s hirtelen egyedül, a kicsi lakásom szinte már
üresnek mondható szobájában találtam magam.
Talán
akkor vesztettem el az idő fonalát, mikor Yoongi a próbaterembe
cibált. Ahogy ott álltunk a helyiség közepén, olyan erőtlennek
mégis boldognak éreztem magam. Bármennyire is gondolkodtam, arra
jutottam, hogy ez volt az első bók, amit a fiútól kaptam. Úgy
éreztem, még ha nem is kerülök be a bandába, már csak azért
megérte az a sok szenvedés, hogy hallhassam ezeket a szavakat Suga
szájából. Nagyobb elismerés volt ez számomra bárki másénál,
hisz tudtam, hogy nem szimpatizál velem… mégis engem választott.
2016. augusztus 1., hétfő
Storm - 2. rész
El
POV:
Az
első fiú már javában a választott dalt énekelte, de hiába
próbáltam koncentrálni, képtelen voltam rá… Ahogy a földön
ülve átkaroltam térdeimet, egyre csak a folyosón, a két férfi
szájából elhangzott szavak ismétlődtek elmémben, mitől a
fájdalom töretlenül a fejem hasogatta, akár egy éles szekerce.
Valóban számba vettem minden lehetőséget? Tényleg csak ez az
egy út áll előttem? Megéri idollá válni ilyen áron?
Igazán ezt akarom? Ez lenne az álmom?
A
kétely sötét fellege lengte körbe mihaszna lényemet, s
bármennyire próbáltam visszafojtani, a könnyek könyörtelenül
mardosták szemeim. A fal mellet begubózva, szüntelen az
eltökéltség apró szikrái után kutattam szívemben, hogy újra
lángra gyújthassam a vágyat, ami eddig a pontig eljuttatott. A
vágyat, hogy megmutathassam a zeném a világnak; a vágyat, hogy a
színpadon állhassak; a vágyat, hogy maradandót alkossak, ezzel
büszke mosolyt csalva a szüleim arcára, kik látták, min mentem
keresztül, s most valószínűleg az aggódás vájta mély
ráncokkal karöltve tekintenek le rám.
2016. július 16., szombat
Storm - 1. rész
[Van prológus is. Előbb azt olvasd el kérlek!]
Suga POV:
– Hyung?
– Hagyj! – legyintettem a hang irányába félálomban, arcomat még mélyebbre temetve karomban.
– Hyung, ébredj! – simogatta meg hajamat Jimin, mire hajlandó voltam felemelni fejem. – Hoztam kávét is – ejtette ki száján a varázsszavakat dongsaengem, ahogy az asztalom sarkára helyezte a papírpoharat. Egy nagy ásítás kíséretében nyújtóztattam ki elernyedt végtagjaimat, s már ittam is a forró, kesernyés, s éppen ettől életet adó nedűt.
– Mennyi az idő? – néztem a mellettem állóra, aki már nyúlt is a telefonjáért.
– Pontosan negyed három – mosolyodott el halványan, ellenben velem.
– Éjjel vagy délután? Milyen nap van?– kerekedtek el a szemeim ijedtemben.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)