El
POV:
–
Szia,
kislány!
–
Anna,
de jó hallani most! – sóhajtottam megkönnyebbülten, ahogy
felcsendült a lány
hangja. A német szavak
pedig kifejezetten simogatták a fülem.
–
El,
téged is jó hallani – gügyögött. – Merre jársz? Mi jót
csinálsz? – kérdezte nevetgélve, áttérve a koreai nyelvre,
hogy gyakorolhasson.
Felhőtlen
jókedvéből rám is ragadt egy kevéske, így már nem éreztem
olyan szörnyen magam. Bár meg kell hagyni, hogy igen kellemes
látvány tárult elém, így Anna hangján kívül maga a környezet
is pozitív energiával töltött fel. Ahogy végignéztem a zöldben
pompázó szomszédos parton, a vízen ringatózó hajókon és a
víztükör felületén meg-megtörő fénysugarakon, valahogy
melegség töltött el, a rossz hangulatom ellenére is.