Rain - 25. rész

El POV:

– Megint degeszre ettem magam – simogatta mosolyogva a hasát Taehyung.

– Ha mindig ennyit eszel, el fogsz hízni – nevetett Jimin.

– A nagyim azt mondta pufin szeret, ezért enni fogok! – húzta fel sértődötten az orrát a fiatalabb, ami mosolyt csalt az arcomra.

– Rendben… Mi is pufin szeretünk, de most menjünk! – nyitotta ki a kocsi ajtaját Rapmon Seominnek.

– Mi sétálunk egyet – húztam vissza az éppen beszállni készülő lányt. Nem egy szobába kerültünk, így csak most nyílt alkalmam félrevonulni vele.

– Mégis mi a fenének? – háborodott fel.

Rain - 24. rész

Suga POV:

– Köszönjük szépen, hogy itt voltatok! – hajolt meg a műsorvezető. Nem kicsit lepődtünk meg, mikor kiejtette a száján a koreai szavakat.

– Te tanítottad neki? – karolta át El vállát Hobie az adás után, mire a kisebbik apró mosolyra húzva a száját, bólintott egyet.

– Szeretett volna kedveskedni nektek valahogy.

– Azt hiszem, határozottan sikeres volt – paskolta meg a lány fejét Jin, mire az piruló arccal a tarkójára simított. Elégedettnek tűnt. Ilyen apróságok is örömet okoznak neki? Hogy lehet valaki ennyire aranyos? … Bassza meg! Min Yoongi, most hagyd abba!

Csak legyen vége a turnénak, és tűnjön el ez a lány, hogy minél hamarabb kiverhessem a fejemből!

Három szó: Sosem adom fel! (Suga oneshot)

FIGYELMEZTETÉS!

A történetben durva, bántó szavak olvashatók, illetve előfordulhat erotikusnak minősíthető tartalom.

– Szabaddobás a zöldnek! – sípol az edző. – Ha bemegy, egyenlítetek – dobja a labdát Yoongi kezébe. – Lánydobással nyerhettek is.

– Menjünk lányra! – vágja rá gondolkodás nélkül csapatkapitányunk, s nekem passzolja a labdát.

– Hajrá Jiyeong! Be fog menni! – csap gyengéden a hátamra Jimin, ahogy elszalad mellettem. Így van… csak pozitívan!

– Nyert ügyünk van! – röhög fel az ellenfél kapitánya. Aigo! Igaza van! Mit is gondoltam?

– Yah! Ne figyelj Jacksonra! – kiált BamBam. – Fedezünk…

Rain - 23. rész

El POV:

– Van egy kis elintéznivalóm – tápászkodott fel az ágyról Seomin egy SMS érkezését követően.

– Rendben – csámcsogtam, két falat között felnézve a laptopomról.

– Ennyire ne érdekeljen! – nevetett.

– Hova mész? – mosolyogtam lecsukva a gépem.

– Nem mondom el! – öltötte ki a nyelvét szórakozottan, majd távozott. Örülök, hogy nem sértődött meg, pedig megérdemelném… azt hiszem.

Rain - 22. rész

Jungkook POV:

– Ideje visszamenni a szállásra – nézett a telefonjára Sejin hyung.

– Valaki szólhatna El…

– Majd én! – pattantam fel, Hobeom hyung szavába vágva. Szinte velem együtt, de mégis utánam, Jin és Jimin hyung is felugrott. Meg sem várva a reakciójukat, elindultam a terasz felé. Magam sem tudom, miért akartam én menni. Talán össze voltam zavarodva a fiúk múltkori beszélgetése miatt. Tudni akartam, mi zajlik pontosan a hátunk mögött.

A teraszra érve, azonnal felismertem Elt, aki az asztal lapjával szemezett kitartóan. Ahogy lassan közelebb lépdeltem, megpillantottam egy fekete CD-tokot. Ez lenne az emlegetett CD? Mi lehet rajta?

– Lassan indulunk – szólaltam meg lágyan, ahogy mellé értem.

Rain - 21. rész

El POV:

– El, nem kerestél meg tegnap! – szidott le Hobeom, mikor a fiúk várójába érve meglátott.

– Sa… sajnálom! – hajlongtam. – Nem tudtam, melyik szobában keressem és senki sem tudta megmondani – magyarázkodtam hátrébb araszolva.

– Mindegy! – sóhajtott idegesen. – Akkor ma este beszélünk. Szeretném, ha minél hamarabb túlesnénk rajta. Nagyot nyelve bólintottam egyet. Miért lettem hirtelen ennyire ideges?

– Miről akar veled ennyire beszélni? – ütögette meg a vállam V, miután Hobeom-shi elhagyta a termet.

– A jövőmről – eresztettem el egy gondterhelt sóhajt.

Rain - 20. rész

El POV:

Egy nagy nyelést követően, határozottan bekopogtam Hobeom-shi szállodaajtaján, s meggondolatlanul, a választ meg sem várva, benyitottam. A keresett személy helyett azonban Jiminnel találtam szemben magam, aki egy szál bokszerben nyújtózkodott a szoba közepén.

Önkénytelenül is kidolgozott felsőtestére tapadtak a szemeim. Egy reszelős köhögést követően azonban rögtön a fiú arcára kaptam a tekintetem, aki kérdőn felhúzott szemöldökkel nézett vissza rám.

– Bo… bocsi! – pirultan el zavaromban, beharapva az alsó ajkamat.

Rain - 19. rész

Jungkook POV:

Reggel kómás fejjel tartottam a fürdő felé, mikor sutyorgást hallottam a szomszéd szobából.

– Szerintem nem volt jó ötlet elhozni magunkkal – morgott idegesen Suga hyung.

– Majd ha elmondod a konkrét okát, miért nem, akkor átgondolom, hogy nélküle folytassuk az utat – szólt sokkal nyugodtabb hangnemben Rapmon hyung.

A szemem hirtelen kipattant, s óvatosan közelebb araszoltam a résnyire nyitott ajtóhoz. Kiről beszélnek?

Rain - 18. rész

El POV:

A srácok és én is hamarosan elkészültünk az interjúra. Yoongi tekintete éles karmokként marták a hátamat mindvégig… ami a kevesebb gond volt, hiszen már megszoktam. Viszont zavart, hogy olyan jól elbeszélgettünk és mégis ez lett a vége. Miért taszít el magától?

A másik jómadár, Jimin is neheztelő pillantásokat vetett rám olykor. Mi az, hogy még neki áll feljebb? Ő csókolt meg csak úgy a semmiből. Ó igen! Nem felejtettem el, ami történt, de ha folyton azon őrlődtem volna, már rég felemésztettem volna magam. Jobb, ha nem is gondolok rá többet… újra!

Ismeretlen ismerős (Jimin oneshot)

FIGYELMEZTETÉS!

A történetben durva, bántó szavak olvashatók, illetve előfordul erotikusnak minősíthető tartalom.

– Hogy én mennyire nem szeretem a Halloweent! Anyáék meg elmennek utazgatni… – morogtam, ahogy belebújtam a pulóverembe. – Ez is csak egy hülye ünnep, amit divatból átveszünk, mert „amerikai”. Dél-Koreában élünk az iste… – morgolódásomat a csengő hangja szakította félbe. – Kezdődik…

Leszaladtam a lépcsőn, majd egy fintorral az arcomon kitártam az ajtót.

– Hali! – köszönt rám az ajtóban álló személy. Arcát gázálarc fedte. Fekete-fehér baseball dzsekit, szakadt farmert és bakancsot viselt.

Rain - 17. rész

El POV:

– Te mit hangoskodsz már ilyen korán? – nyöszörögtem benyitva a hajszárító idegesítő hangjától visszhangzó fürdőbe.

– Milyen korán? Mindjárt kilenc – állította le egy pillanatra a gépet Seomin, majd visszakapcsolva, folytatta tovább a haja szárítását.

Ásítva visszaslattyogtam a szobába, s hassal az ágyra vetődtem. Még hogy nincs korán! Nyáron a kilenc igenis korán van.

Az ágynemű kellemes illata lassan újra álomba ringatott, mikor hirtelen Namjoon szavai derengtek fel a gondolataimban. „Kilenckor kezdődik a próba.” Hasamról hátamra fordultam egy nagy levegőt véve… aztán az idillt a villámként belém hasító felismerés törte meg.

Rain - 16. rész

El POV:

– Mi van? – vetettem szúrós pillantást a küszöbön álló három fiú felé, akik megzavarták az egész emelet nyugalmát.

– Megyünk a partra – vigyorgott Taehyung eszeveszetten.

– Ha már a tenger mellett vagyunk, illik meglátogatni – tette hozzá Hobie.

– Én kész vagyok! – lökött arrébb Seomin, aki már tengerparti felszerelésben, egy törölközővel a kezében mosolygott a fiúkra. Ezt meg hogy a fenébe csinálta?

– Te egy… egy lánnyal vagy egy szobában? – tért magához Jungkook a korábbi sokkból.

Rain - 15. rész

El POV:

A válaszadástól a stewardess hangja mentett meg, ahogy az övek becsatolására szólított fel minket.

Amíg fel nem szállt a gép, egy szót sem szóltam, Seomin pedig csak vigyorogva figyelt.

– I… igen – hebegtem a választ, kicsatolva az övem, amint stabil helyzetbe került a gép. Annyira hülye vagyok!

– Mi igen? – tette a vállamra a kezét V. A meglepettségtől majdnem átugrottam a szomszédom ölébe.

– Csak beszélgettünk – nevetett a lány.

– Azt hittem, én többet érek neked egy lánynál – nézett rám kiskutya szemekkel Taehyung. Persze én tudtam, hogy csak szórakozik, mint általában, de a kijelentés csak erősebb szárnyakat adott Seomin repdeső képzeletének. A lány szemöldöke egyre fentebb kúszott a homlokán.

Rain - 14. rész

El POV:

Az izgalomtól alig aludtam éjszaka, s csak az ébresztőm csengését vártam, de az óra sehogy sem akarta megütni a négyet. Végül, feladva a várakozást, ledobtam magamról a takarót, s úgy bámultam még tovább a plafont. Rég jártam már külföldön. Nagyon izgatott vagyok. Vigyorral az arcomon pattantam ki az ágyból, majd a fürdőbe szaladtam. Megmosakodtam, fogat mostam, felöltöztem, majd elpakoltam a még kint maradt dolgokat. Megigazítottam a hajam, majd öltözékem megkoronázásaként felhúztam a fejemre egy beanie-t. Magamra aggattam még pár bőrkarkötőt, és az ujjamra húztam azt az ezüstös gyűrűt, amit még a stylist adott. Ha már nem kérte vissza, akkor használom. Elégedetten néztem végig magamon a tükörben. Igazán helyes vagyok!

Rain - 13. rész

El POV:

­– Szóval mi is történt? – kérdezte Ed, ahogy a pályára értünk.

– A legfiatalabb fiú, Jungkook belázasodott. Egyszer rázza a hideg, egyszer meg melege van, és hideget verejtékezik. Elmondásuk szerint falfehér az arca, az ajkai pedig lilák és feldagadtak – taglaltam a korábban Rapmontól hallottakat. Testem remegett az idegességtől. Ujjaimat tördelve tekingettem ide-oda a szélvédőn keresztül. Nem fog meghalni, igaz? Úristen, ilyenekre ne is gondoljak! Ez csak valami mulandó. Semmi baja nem lesz! Ed feszültségemet érzékelve beletaposott a gázba, a szabályokkal mit sem törődve.

Rain - 12. rész

El POV:

Mikor visszaértünk az egész társaság röhögött J-Hope-on kívül.

– Itt meg mi történt? – ültem le a helyemre. Jimin ahogy észrevett, hirtelen abbahagyta a nevetést és aggódó pillantást vetett rám. Egy mosollyal jeleztem, hogy minden rendben van. Miért aggódott egyátalán?

– Hobeom hyungnim állandóan hülye poénokat űz belőlem – grimaszolt Hobie az említett felé.

– Ugyan hyung, ez csak a szeretete jele – ütögette meg a hátát V.

Az asztal körül egy kisebb csetepaté alakult ki. A srácok frappánsabbnál frappánsabb beszólásokkal illették a másikat, amit egy bugyuta vigyorral az arcomon hallgattam végig. Nincs ember, aki megbánná, hogy összekerült ezzel az őrült társasággal! Ezért mondta volna Namjoon?

Rain - 11. rész

El POV:

Mikor a megbeszélt helyre értünk, a többiek már vártak minket.

– Mindenkinek hoztunk egyet – nyújtott felénk Namjoon és Jin tölcsér formájú papírokat.

– Mi ez? – kérdezte furcsállóan Jimin, ahogy elvette az egyiket.

– Pirított mandula – szippantottam bele sajátomba. – Cukorral van karamellizálva. Több fajta ízben lehet kapni. De nem csak mandulát… mogyorót és földimogyorót is – magyaráztam tömören. – Az enyém chilis – ropogtattam jóízűen a magot.

– Az enyém nem – ízlelgette a sajátját a vörös hajú. – Megkóstolhatom? – nézett a tölcséremre, majd rám kiskutyaszemekkel.

Rain - 10. rész

El POV:

Ahogy megbeszéltük, Anna vezetésével körbejártuk a városban a fontosabb látnivalókat. Először angolul mondott mindent, majd a fiúk szóltak, hogy nem igazán értik, így a könnyebbség kedvéért áttértünk a német-koreai párosításra. Anna mondta németül, és pedig fordítottam nekik. Egy perc nyugtom se lehet… Igaz, hogy jól beszélem a nyelveket, de az élő fordítás még mindig iszonyatosan fárasztó.

Rain - 9. rész

J-Hope POV:

– Hol lehetnek már? – terültem el a földön. – Már több mint fél órája utánuk mentek.

– Megyek, megnézem – állt fel Namjoonie. Már épp nyomta volna le a kilincset, mikor kinyílt az ajtó.

– Valami baja volt az automatának – lépett be Jin hyung.

– Ők meg ahelyett, hogy visszajöttek volna, ott szerencsétlenkedtek – dobott Suga hyung egy kólát a kezembe. Én Sprite-ot kértem, de végül is mindegy…

– Sajnáljuk, hogy aggodalmat okoztunk – hajolt meg mélyen Jiminie és El.

Rain - 8. rész

Jin POV:

– Te beszélj Jiminnel, én pedig elbeszélgetek Ellel – engedtem el a két fiatal karját. Jimin kétségbeesetten pillantott fel rám.

– Nem lehetne fordítva? – ragadta meg a karom.

– Most bezzeg félsz, de ijesztgetni azt tudsz – kezdte el húzni vigyorogva Suga a srácot a fülénél.

– Auch! Hyung! Auch! Bocsánat! Megyek magamtól! – halottam utolsó kiáltásait, mikor lekanyarodtak.

– Mi történt? – pillantottam a mellettem álló megszeppent lányra, mikor úgy éreztem, kellő távolság van köztünk és a srácok között.

Arcáról leolvadt a korábbi mosoly, s idegesen cikázott tekintete a folyosón. Ötletem sem volt, mi történhetett odabent, de eléggé lesokkolta a lányt.

Rain - 7. rész

El POV:

– Miről akartál velem beszélni? – húztam ki magam. Szigorú arckifejezéssel meredtem rá, mire ő megrázta magát, s arcvonásai keményebbé váltak. Gondterhelten felpillantott a plafonra, majd vissza rám.

– Nem is tudom, hol kezdjem – sóhajtott. Leült egy vödörre az ajtó mellett, s idegesen tenyerével végigsimított tarkóján… végül mégis felállt. Fájdalmas mosollyal az arcán fúrta tekintetét az enyémbe, mire a szívem megremegett. – Olyan… – hangja lágy volt, mégis határozott. Elfordította fejét, s ajkába harapott. – Olyan… – idegességében kezeit zsebre vágta, majd fel-alá kezdett járkálni… már amennyire ebben az apró helyiségben ez lehetséges volt.

– Olyan? – türelmetlenkedtem. Fogalmam sincs, mit akarhat, de vissza kellene mennünk.

Rain - 6. rész

Rap Monster POV:

Még három napot leszünk itt… Ideje lesz szólnom Elnek. Nem húzhatom tovább. Az is idegesít, hogy Yoongi hyungból egy szót sem tudtam kihúzni… egyre csak azt hajtogatta, hogy „nincs itt az ideje”… Mi a franc baja van?

Ma még utoljára el kellett intéznünk valamit a csarnokban, így El is velünk tartott. Közös ügyeink végezte után, míg én és menedzser hyung az igazgatóval beszéltünk, megkértem a srácokat, hogy az öltözőben várjanak. Hobeom-shi négyszemközt is beszélni szeretett volna a férfival, így én a srácokhoz siettem. Nagy levegővétel után benyitottam a helyiségbe.

– El, beszélhetnénk? – mosolyogtam kedvesen.

Rain - 5. rész

Jin POV:

Mikor a szállodába értünk, beszálltunk a liftbe, de én gyorsan kiugrottam és TaeTae-t is húztam magammal.

– Mi a lépcsőn megyünk – mosolyogtam a meglepődött srácokra. Miután az ajtó bezárult szigorúan V-re pillantottam. – Néha gondolkozhatnál, mielőtt cselekszel! – indultam idegesen a lépcsők felé.

– Sajnálom! – kullogott utánam. – Csak valahogy úgy éreztem, meg kell ölelnem.

– Aish! – sóhajtottam. – A srácok már ismernek, tudják, hogy milyen vagy, de El… tudod, hogy lány, és ő is tudja, hogy tudod. Kellemetlen helyzetbe hoztad.

– Értettem, nem fordul elő még egyszer. – lógatta egyre mélyebben az orrát.

– Na, gyere ide! – öleltem meg. – Furcsa vagy, de mind így szeretünk. – kócoltam össze a haját, mire elvigyorodott. Ha akarnék se tudnék rá haragudni...

Rain - 4. rész

A stylist, akihez a menedzser odavezetett, adott egy fehér Off White hosszú ujjút, egy fekete rövidnadrágot és egy barna Supreme bakancsot. Végigmért, majd egy megvilágosodott arckifejezés kíséretében, rám rakott egy fekete szemüvegkeretet, és az ujjamra húzott egy ezüst gyűrűt.

Kértem egy köteg fáslit is. Szerencsére nem kérdezősködött, csak elővett egyet az elsősegély dobozból és odaadta. A mosdóban gyorsan a mellkasom köré tekertem a fáslit, hogy még laposabb legyek, magamra kaptam a ruhadarabokat, majd visszasiettem a váróba Hobeom-shivel az oldalamon, aki leültetett egy székbe, s megkért egy sminkest és egy fodrászt, hogy varázsoljanak.

A remény angyala (J-Hope oneshot)

 Végre újra itt vagyunk. Egy randin. Egymás kezét szorongatva nézünk a másik szemébe. Egy igazán romantikus pillanat… lenne. De nem az. Hiába szeretem, ő sosem érzett így irántam. Soha nem is fog. Egyedül az egójának van szüksége rám…

– Ohjin, komolyan? Megint? – rántottam ki kezeim kezei közül. – Megint a saját tükörképedet nézed a szememben! – csaptam tenyerem homlokomhoz.

– De cica, ha ilyen jól nézek ki ma is – túrt hajába egy kacsintás kíséretében. Egy hatalmas sóhajt eleresztve felpattantam a székből és pofon vágtam.

Rain - 3. rész

El POV:

Lassan kinyitottam szemhéjaimat, majd nyújtózkodva ásítottam egyet. Elaludtam volna?

– Nem kellett volna olyan sokáig fennmaradni – dörzsöltem meg a szemeimet.

– Ez egy remek megállapítás – szólalt meg mellettem egy hang, mire megrezzentem.

– Nem számítottam társaságra – mosolyogtam zavartan Jiminre, miután ránézve felismertem. Ő csak állt karba tett kezekkel, s szigorú tekintettel méregetett.

– Mit csináltál, hogy nem feküdtél le időben? – tette zsebre kezeit.

– Gondolom az igazságra vagy kíváncsi – sóhajtottam. – Ezt elég nehéz bevallani, de…én…

Tartozás (Jungkook oneshot)

Egy esős éjjelen édes álmomból a telefonom csörgése ébresztett. Ki lehet az ilyenkor? Mérgesen lelöktem magamról a takarót, s a mobilomért nyúltam. A képernyő bántó fénye miatt elsőre nem tudtam kivenni a nevet. Jungkook?

– Tudod te, hány óra van? – szóltam mérgesen a készülékbe. – Éjjel negyed három! – morogtam.

– Csak engedj be – hallatszott a fiú didergő hangja.

– Hogy mi?

De inkább kezdem az elejéről…

Rain - 2. rész

Az ajtónál az őrök megint az utamat állták.

– Ne már srácok! – csaptam a homlokomhoz. – Öt perce jártam itt. Jegyezzétek meg az arcomat, mert sokat fogok ma még ide jönni! – néztem fel rájuk merev tekintettel.

Sértődötten elfordultak, s odébbálltak.

– Igen? – nyitottam be nagy lendülettel a szobába.

– El-shi! – nézett fel Rap Monster.

– Tényleg idejött! – vigyorgott V telefonját babrálva.

– Sajnálom, El-shi! Csak szórakoztak – vetett egy szigorú pillantást a három legfiatalabbra.

Rain - 1. rész

Reggel nagy nehezen összekapartuk magunkat, és elindultunk a munkába. Mikor pontban hét óra nulla perckor beestünk az ajtón, egy megkönnyebbült sóhajt engedtünk el mindketten. Sajnos ezt a Főnök is észrevette. Szigorú tekintettel, némán magához hívott minket.

– Anna, már régóta együtt dolgozunk. Még sohasem késtél… ezt most elnézem neked. Elmehetsz. – mutatott maga mögé.

Anna nagy vigyorral az arcán meghajolt, majd a nyelvét nyújtva rám elszaladt. Gesztusát csak egy grimasszal nyugtáztam.

– El! – hallatszott a Főnök kemény hangja, melytől megrezzentem. – Tudod, mióta kereslek? – sóhajtott idegesen.

Rain - Prológus

– Ma is esni fog – jelentettem ki egyhangúan a tiszta, kék égre nézve, kezemmel eltakarva a nap sugarait.

– Hülye vagy? Egy felhő sincs az égen – bökött oldalba az egyik lány.

– Majd meglátod! – kacsintottam rá, mit sem törődve a gúnyos megjegyzésével, majd sóhajtva a csarnok hátsóbejáratára pillantottam. Hát eljött ez a nap is… Dolgozni állok.

Sorba álltunk, s mindenkinek kiosztottak egy „STAFF” feliratú pólót és baseball-sapkát, majd kaptunk egy fényképes igazolókártyát a becenevünkkel. De végül is 18 éves vagyok. A nyári munka pedig senkinek sem ártott még.

Csoportokba osztottak minket és elmondták az instrukciókat. Ráadásul, mi lehetne jobb munka egy zenészpalántának, mint személyzetisnek lenni egy koncerten? Megismerhetem, hogyan zajlik az élet a függönyök mögött… A nagyoktól eltanulhatom a szakma fortélyait.