Rain - 25. rész

El POV:

– Megint degeszre ettem magam – simogatta mosolyogva a hasát Taehyung.

– Ha mindig ennyit eszel, el fogsz hízni – nevetett Jimin.

– A nagyim azt mondta pufin szeret, ezért enni fogok! – húzta fel sértődötten az orrát a fiatalabb, ami mosolyt csalt az arcomra.

– Rendben… Mi is pufin szeretünk, de most menjünk! – nyitotta ki a kocsi ajtaját Rapmon Seominnek.

– Mi sétálunk egyet – húztam vissza az éppen beszállni készülő lányt. Nem egy szobába kerültünk, így csak most nyílt alkalmam félrevonulni vele.

– Mégis mi a fenének? – háborodott fel.

Rain - 24. rész

Suga POV:

– Köszönjük szépen, hogy itt voltatok! – hajolt meg a műsorvezető. Nem kicsit lepődtünk meg, mikor kiejtette a száján a koreai szavakat.

– Te tanítottad neki? – karolta át El vállát Hobie az adás után, mire a kisebbik apró mosolyra húzva a száját, bólintott egyet.

– Szeretett volna kedveskedni nektek valahogy.

– Azt hiszem, határozottan sikeres volt – paskolta meg a lány fejét Jin, mire az piruló arccal a tarkójára simított. Elégedettnek tűnt. Ilyen apróságok is örömet okoznak neki? Hogy lehet valaki ennyire aranyos? … Bassza meg! Min Yoongi, most hagyd abba!

Csak legyen vége a turnénak, és tűnjön el ez a lány, hogy minél hamarabb kiverhessem a fejemből!

Három szó: Sosem adom fel! (Suga oneshot)

FIGYELMEZTETÉS!

A történetben durva, bántó szavak olvashatók, illetve előfordulhat erotikusnak minősíthető tartalom.

– Szabaddobás a zöldnek! – sípol az edző. – Ha bemegy, egyenlítetek – dobja a labdát Yoongi kezébe. – Lánydobással nyerhettek is.

– Menjünk lányra! – vágja rá gondolkodás nélkül csapatkapitányunk, s nekem passzolja a labdát.

– Hajrá Jiyeong! Be fog menni! – csap gyengéden a hátamra Jimin, ahogy elszalad mellettem. Így van… csak pozitívan!

– Nyert ügyünk van! – röhög fel az ellenfél kapitánya. Aigo! Igaza van! Mit is gondoltam?

– Yah! Ne figyelj Jacksonra! – kiált BamBam. – Fedezünk…

Rain - 23. rész

El POV:

– Van egy kis elintéznivalóm – tápászkodott fel az ágyról Seomin egy SMS érkezését követően.

– Rendben – csámcsogtam, két falat között felnézve a laptopomról.

– Ennyire ne érdekeljen! – nevetett.

– Hova mész? – mosolyogtam lecsukva a gépem.

– Nem mondom el! – öltötte ki a nyelvét szórakozottan, majd távozott. Örülök, hogy nem sértődött meg, pedig megérdemelném… azt hiszem.