-
És…
és… és…
-
És?
-
Jiyeong
noona is jönni fog? – kérdezte Jeonggyu izgatottan.
-
Igen
– mosolyodtam el – Most megyek érte.
-
Rendben!
Hyung…
-
Igen?
-
Ügyes
leszek!
-
Hát
persze, hogy az leszel! – mondtam komoly hangon, mire elnevette
magát.
Miután
elköszöntünk, mosollyal az arcomon csúsztattam a telefonom a
zakóm belső zsebébe, majd egy nagy levegővétel közben
megigazgattam magamon a ruhadarabokat. Kicsit félve, de benyomtam a
kaputelefon harmadik gombját, s vártam.
-
Igen?
– szólalt meg a síp után Jiyeong édesen
csengő hangja, ami még ennyi idő után is kellemes idegességgel
töltött el.
-
Szia
jagi! Én vagyok az, Tae…