2017. március 2., csütörtök

Vallomás (Jimin oneshot)

  Már két napja nem voltam az iskolában az esetet követően. A szobámba zárkózva sírtam naphosszat. Talán csak alvás közben nem folytak a könnyeim, de ha így is lett volna, nem lehetett volna megállapítani, mert szemeim folyton-folyvást vörösek és puffadtak voltak… kivétel nélkül.
Aznap sem volt másképp. Az ablakom alatt gubbasztottam, apró gombóccá kuporodva ölelgettem magamhoz térdeimet, mikor a szokásos kopogás zavart meg.
Anya, hagyj békén! – kiáltottam ki, ám az azt követő hang meglepett.
Jiyeong – szűrődött át Jimin halk hangja az ajtó túloldaláról –, anyukád beengedett.
Remek! – motyogtam az orrom alatt. – Már csak ez hiányzott.
Bejöhetek? – kérdezte lenyomva a kilincset, de az ajtó nem nyílt, hisz zárva volt.
Jobban örülnék, ha hazamennél – mondtam halkan a falaphoz sétálva.
Tessék? Nem hallak. Kérlek, engedj be! – makacskodott a kilincset rángatva.