Tartozás (Jungkook oneshot)

Egy esős éjjelen édes álmomból a telefonom csörgése ébresztett. Ki lehet az ilyenkor? Mérgesen lelöktem magamról a takarót, s a mobilomért nyúltam. A képernyő bántó fénye miatt elsőre nem tudtam kivenni a nevet. Jungkook?

– Tudod te, hány óra van? – szóltam mérgesen a készülékbe. – Éjjel negyed három! – morogtam.

– Csak engedj be – hallatszott a fiú didergő hangja.

– Hogy mi?

De inkább kezdem az elejéről…

Rain - 2. rész

Az ajtónál az őrök megint az utamat állták.

– Ne már srácok! – csaptam a homlokomhoz. – Öt perce jártam itt. Jegyezzétek meg az arcomat, mert sokat fogok ma még ide jönni! – néztem fel rájuk merev tekintettel.

Sértődötten elfordultak, s odébbálltak.

– Igen? – nyitottam be nagy lendülettel a szobába.

– El-shi! – nézett fel Rap Monster.

– Tényleg idejött! – vigyorgott V telefonját babrálva.

– Sajnálom, El-shi! Csak szórakoztak – vetett egy szigorú pillantást a három legfiatalabbra.

Rain - 1. rész

Reggel nagy nehezen összekapartuk magunkat, és elindultunk a munkába. Mikor pontban hét óra nulla perckor beestünk az ajtón, egy megkönnyebbült sóhajt engedtünk el mindketten. Sajnos ezt a Főnök is észrevette. Szigorú tekintettel, némán magához hívott minket.

– Anna, már régóta együtt dolgozunk. Még sohasem késtél… ezt most elnézem neked. Elmehetsz. – mutatott maga mögé.

Anna nagy vigyorral az arcán meghajolt, majd a nyelvét nyújtva rám elszaladt. Gesztusát csak egy grimasszal nyugtáztam.

– El! – hallatszott a Főnök kemény hangja, melytől megrezzentem. – Tudod, mióta kereslek? – sóhajtott idegesen.

Rain - Prológus

– Ma is esni fog – jelentettem ki egyhangúan a tiszta, kék égre nézve, kezemmel eltakarva a nap sugarait.

– Hülye vagy? Egy felhő sincs az égen – bökött oldalba az egyik lány.

– Majd meglátod! – kacsintottam rá, mit sem törődve a gúnyos megjegyzésével, majd sóhajtva a csarnok hátsóbejáratára pillantottam. Hát eljött ez a nap is… Dolgozni állok.

Sorba álltunk, s mindenkinek kiosztottak egy „STAFF” feliratú pólót és baseball-sapkát, majd kaptunk egy fényképes igazolókártyát a becenevünkkel. De végül is 18 éves vagyok. A nyári munka pedig senkinek sem ártott még.

Csoportokba osztottak minket és elmondták az instrukciókat. Ráadásul, mi lehetne jobb munka egy zenészpalántának, mint személyzetisnek lenni egy koncerten? Megismerhetem, hogyan zajlik az élet a függönyök mögött… A nagyoktól eltanulhatom a szakma fortélyait.