BTS - Filter (magyar szöveg)

Helyzetjelentés!

Sziasztok!

Eszembe jutott, hogy vannak olyanok, akik nem a facebook csoportból ismerik a történetet, így nem onnan informálódnak, szóval szeretném megosztani, amit durván két napja ott írtam.

(Kérlek nézzétek el, ha össze-vissza írtam dolgokat, de nincs szívem átolvasni, mert akkor biztos nem osztanám meg.)

Töretlen szerelem (V oneshot)

- És… és… és…

- És?

- Jiyeong noona is jönni fog? – kérdezte Jeonggyu izgatottan.

- Igen – mosolyodtam el – Most megyek érte.

- Rendben! Hyung…

- Igen?

- Ügyes leszek!

- Hát persze, hogy az leszel! – mondtam komoly hangon, mire elnevette magát.

Miután elköszöntünk, mosollyal az arcomon csúsztattam a telefonom a zakóm belső zsebébe, majd egy nagy levegővétel közben megigazgattam magamon a ruhadarabokat. Kicsit félve, de benyomtam a kaputelefon harmadik gombját, s vártam.

- Igen? – szólalt meg a síp után Jiyeong édesen csengő hangja, ami még ennyi idő után is kellemes idegességgel töltött el.

- Szia jagi! Én vagyok az, Tae…

BTS - Epiphany (magyar szöveg énekléshez)

Ez az első alkalom, hogy ilyet kipróbáltam.

Remélem, tetszeni fog, és lesz, aki megpróbálja elénekelni.

BTS - 고민보다 Go (magyar szöveg)

BTS - Serendipity (magyar szöveg)

Vallomás (Jimin oneshot)

  Már két napja nem voltam az iskolában az esetet követően. A szobámba zárkózva sírtam naphosszat. Talán csak alvás közben nem folytak a könnyeim, de ha így is lett volna, nem lehetett volna megállapítani, mert szemeim folyton-folyvást vörösek és puffadtak voltak… kivétel nélkül.

Aznap sem volt másképp. Az ablakom alatt gubbasztottam, apró gombóccá kuporodva ölelgettem magamhoz térdeimet, mikor a szokásos kopogás zavart meg.

– Anya, hagyj békén! – kiáltottam ki, ám az azt követő hang meglepett.

– Jiyeong – szűrődött át Jimin halk hangja az ajtó túloldaláról –, anyukád beengedett.

– Remek! – motyogtam az orrom alatt. – Már csak ez hiányzott.

– Bejöhetek? – kérdezte lenyomva a kilincset, de az ajtó nem nyílt, hisz zárva volt.

– Jobban örülnék, ha hazamennél – mondtam halkan a falaphoz sétálva.

– Tessék? Nem hallak. Kérlek, engedj be! – makacskodott a kilincset rángatva.

Storm - 3. rész

El POV:

Hosszú percek… talán negyed órája már, hogy szinte önkívületi állapotban figyeltem a földön fekve a fehérre meszelt plafont. Képtelen voltam felfogni, hogy alig egy hét – de lehet már kettő is… ki számolja? – telt el a maghallgatás óta. A napok felgyorsultak, s hirtelen egyedül, a kicsi lakásom szinte már üresnek mondható szobájában találtam magam.

Talán akkor vesztettem el az idő fonalát, mikor Yoongi a próbaterembe cibált. Ahogy ott álltunk a helyiség közepén, olyan erőtlennek mégis boldognak éreztem magam. Bármennyire is gondolkodtam, arra jutottam, hogy ez volt az első bók, amit a fiútól kaptam. Úgy éreztem, még ha nem is kerülök be a bandába, már csak azért megérte az a sok szenvedés, hogy hallhassam ezeket a szavakat Suga szájából. Nagyobb elismerés volt ez számomra bárki másénál, hisz tudtam, hogy nem szimpatizál velem… mégis engem választott.

Storm - 2. rész

El POV:

Az első fiú már javában a választott dalt énekelte, de hiába próbáltam koncentrálni, képtelen voltam rá… Ahogy a földön ülve átkaroltam térdeimet, egyre csak a folyosón, a két férfi szájából elhangzott szavak ismétlődtek elmémben, mitől a fájdalom töretlenül a fejem hasogatta, akár egy éles szekerce. Valóban számba vettem minden lehetőséget? Tényleg csak ez az egy út áll előttem? Megéri idollá válni ilyen áron? Igazán ezt akarom? Ez lenne az álmom?

A kétely sötét fellege lengte körbe mihaszna lényemet, s bármennyire próbáltam visszafojtani, a könnyek könyörtelenül mardosták szemeim. A fal mellet begubózva, szüntelen az eltökéltség apró szikrái után kutattam szívemben, hogy újra lángra gyújthassam a vágyat, ami eddig a pontig eljuttatott. A vágyat, hogy megmutathassam a zeném a világnak; a vágyat, hogy a színpadon állhassak; a vágyat, hogy maradandót alkossak, ezzel büszke mosolyt csalva a szüleim arcára, kik látták, min mentem keresztül, s most valószínűleg az aggódás vájta mély ráncokkal karöltve tekintenek le rám.

Storm - 1. rész

[Van prológus is. Előbb azt olvasd el kérlek!]

Suga POV:

– Hyung?

– Hagyj! – legyintettem a hang irányába félálomban, arcomat még mélyebbre temetve karomban.

– Hyung, ébredj! – simogatta meg hajamat Jimin, mire hajlandó voltam felemelni fejem. – Hoztam kávét is – ejtette ki száján a varázsszavakat dongsaengem, ahogy az asztalom sarkára helyezte a papírpoharat. Egy nagy ásítás kíséretében nyújtóztattam ki elernyedt végtagjaimat, s már ittam is a forró, kesernyés, s éppen ettől életet adó nedűt.

– Mennyi az idő? – néztem a mellettem állóra, aki már nyúlt is a telefonjáért.

– Pontosan negyed három – mosolyodott el halványan, ellenben velem.

– Éjjel vagy délután? Milyen nap van?– kerekedtek el a szemeim ijedtemben.

Storm - Prológus

Egy apró mosollyal szám szegletében sétáltam a lakásom kis utcáján lefelé. Bakancsom minden lépésnél tompán koppant a betonon, ahogy a lejtőn próbáltam fékezni sebességem. Csodálattal szemléltem a szokásosnál kihaltabb utcákat a vállalat épülete felé haladva. Az fák lombkoronája jócskán narancsosba hajlott már, s a talajt is egyre sűrűbben fedték a halott, száraz levelek. A vándormadarak elrepültek, üresen hagyva gondos kis fészkeiket, s bár napsütéses délutánnak tudhattuk a mait, az utcán sétáló emberek egyre fázósabban húzták össze magukon a kabátot.

– El! – ugrott nyakamba valaki a semmiből, amitől egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyom, s csak a szerencsének tudhattam be, hogy az arcom nem ismerte meg közelebbről az aszfaltot.

Rap Monster - Life (magyar szöveg)

Egyetlen ecsetvonás (Jungkook oneshot)

– Itt jó lesz. Szerinted?

– Igen, ez nekem is jó helynek tűnik – ejtettem le óvatosan vállamról táskámat, s egy elégedett mosollyal arcomon végignéztem a tájon.

A mező fáradtan terült el a reggeli napsugárban fürödve, s a zöld fű néhol aranyosan csillogott, akár valami drágakő. A magas fák nyugodtan tűrték, ahogy a szél játékosan borzolja kócos lombkoronájukat; a tengernyi színű és formájú virág pedig boldogan táncolt a madarak énekének vidám dallamára.

Kezemmel eltakarva a nap lágyan perzselő sugarát, néztem fel a kék égre, melyen csupán néhány termetes bárányfelhő vándorolt a szellő útját követve.

Rain - 29. rész

El POV:

– Szia, kislány!

– Anna, de jó hallani most! – sóhajtottam megkönnyebbülten, ahogy felcsendült a lány hangja. A német szavak pedig kifejezetten simogatták a fülem.

– El, téged is jó hallani – gügyögött. – Merre jársz? Mi jót csinálsz? – kérdezte nevetgélve, áttérve a koreai nyelvre, hogy gyakorolhasson.

Felhőtlen jókedvéből rám is ragadt egy kevéske, így már nem éreztem olyan szörnyen magam. Bár meg kell hagyni, hogy igen kellemes látvány tárult elém, így Anna hangján kívül maga a környezet is pozitív energiával töltött fel. Ahogy végignéztem a zöldben pompázó szomszédos parton, a vízen ringatózó hajókon és a víztükör felületén meg-megtörő fénysugarakon, valahogy melegség töltött el, a rossz hangulatom ellenére is.

Rain - 28. rész

El POV:

– Aish! Mi van már? – morogtam idegesen, mikor valaki elkezdett csikizni az állam alatt.

– De morcos vagy – nevetett kissé feszülten Hoseok.

– Sajnálom! – ültem fel a kanapén, lüktető fejemet fogva. – Nem sokat aludtam az éjszaka – masszíroztam a homlokom két ásítás között.

– Mi nyomja a szíved kicsi dongsaeng? – huppant le mellém, majd megpaskolva combjait jelezte, feküdjek nyugodtan az ölébe. Kissé vonakodva, de lehajtottam a fejem a lábaira. Eszembe jutott, mikor fordított felállásban ugyanígy ültünk a hotelszobámban. s az emlékezéstől halvány mosoly kúszott az arcomra. Biztos voltam benne, hogy ezzel akarja viszonozni az akkori tettemet… szükségem is volt rá. – Na, mesélj! – kezdte el simogatni a hajamat, ami hihetetlenül jól esett. Rég volt részem effajta gyengédségben. Közel álltunk egymáshoz a bátyámmal, de annak is már több mint egy éve, hogy ő így próbálta volna ápolni a lelkemet.

Rain - 27. rész

Jimin POV:

– Jimin-ah, figyelsz rám? – morgott Jin hyung, mire magamhoz tértem a merengésből. – Mondom, ne az ajtóban dobáld le a táskáidat – csóválta a fejét idegesen.

– Sajnálom! – ugrottam fel az ágyról, s rögtön a fal mellé pakoltam a dolgaimat.

– Amúgy minden rendben? Gyakran elkalandozol mostanság és csendesebb vagy a szokottnál. – pillantott rám a bőröndje kipakolása közben.

– Persze, csak… csak kicsit rosszul érzem magam El miatt – sóhajtottam, s én is nekiálltam készülődni az alváshoz.

– A pár napja történtek végett? – matatott továbbra is a holmija között.

– Mi? Honnan tudsz róla? – kaptam fel ijedtemben a fejem. – Amúgy, igen. Azt hiszem eléggé dühös rám.

DÍJ! (#1 & #2)

Sziasztok!

Az a rendkívül megtisztelő dolog ért nem is olyan régen, hogy egy nagyon tehetséges írónő, Hwan MeRi, egy díjjal ajándékozta meg a blogomat!

Elmondani sem tudom, mennyire örülök neki! Nagyon szépen köszönöm!

Rain - 26. rész

El POV:

Érdekes álmomból egy telefon idegesítő csöngése riasztott fel. Az ébresztő végét a fejemre tapasztott párnával vártam ki, ami hamarosan – mégis túl soká – be is következett.

Nagyot sóhajtva helyeztem vissza a párnám a fejem alá. A reggeli nap fényének köszönhetően, ami a lecsukott szemhéjaimon keresztül is vakított, lassan kezdtek felderengeni a tegnapi események emlékei, amibe a fejem is belefájdult. Tehát, sikeresen magamra haragítottam Seomint, eláztattam magam, aminek valószínűleg megfázás lesz a vége, s végül, de nem utolsó sorban… olyan dolgokat mondtam el Yoonginak, amiket még senki másnak. Mire gondoltam, mikor belekezdtem egyáltalán? Nem gondoltam semmire!

Rain - 25. rész

El POV:

– Megint degeszre ettem magam – simogatta mosolyogva a hasát Taehyung.

– Ha mindig ennyit eszel, el fogsz hízni – nevetett Jimin.

– A nagyim azt mondta pufin szeret, ezért enni fogok! – húzta fel sértődötten az orrát a fiatalabb, ami mosolyt csalt az arcomra.

– Rendben… Mi is pufin szeretünk, de most menjünk! – nyitotta ki a kocsi ajtaját Rapmon Seominnek.

– Mi sétálunk egyet – húztam vissza az éppen beszállni készülő lányt. Nem egy szobába kerültünk, így csak most nyílt alkalmam félrevonulni vele.

– Mégis mi a fenének? – háborodott fel.

Rain - 24. rész

Suga POV:

– Köszönjük szépen, hogy itt voltatok! – hajolt meg a műsorvezető. Nem kicsit lepődtünk meg, mikor kiejtette a száján a koreai szavakat.

– Te tanítottad neki? – karolta át El vállát Hobie az adás után, mire a kisebbik apró mosolyra húzva a száját, bólintott egyet.

– Szeretett volna kedveskedni nektek valahogy.

– Azt hiszem, határozottan sikeres volt – paskolta meg a lány fejét Jin, mire az piruló arccal a tarkójára simított. Elégedettnek tűnt. Ilyen apróságok is örömet okoznak neki? Hogy lehet valaki ennyire aranyos? … Bassza meg! Min Yoongi, most hagyd abba!

Csak legyen vége a turnénak, és tűnjön el ez a lány, hogy minél hamarabb kiverhessem a fejemből!