Rain - 11. rész

El POV:

Mikor a megbeszélt helyre értünk, a többiek már vártak minket.

– Mindenkinek hoztunk egyet – nyújtott felénk Namjoon és Jin tölcsér formájú papírokat.

– Mi ez? – kérdezte furcsállóan Jimin, ahogy elvette az egyiket.

– Pirított mandula – szippantottam bele sajátomba. – Cukorral van karamellizálva. Több fajta ízben lehet kapni. De nem csak mandulát… mogyorót és földimogyorót is – magyaráztam tömören. – Az enyém chilis – ropogtattam jóízűen a magot.

– Az enyém nem – ízlelgette a sajátját a vörös hajú. – Megkóstolhatom? – nézett a tölcséremre, majd rám kiskutyaszemekkel.

Rain - 10. rész

El POV:

Ahogy megbeszéltük, Anna vezetésével körbejártuk a városban a fontosabb látnivalókat. Először angolul mondott mindent, majd a fiúk szóltak, hogy nem igazán értik, így a könnyebbség kedvéért áttértünk a német-koreai párosításra. Anna mondta németül, és pedig fordítottam nekik. Egy perc nyugtom se lehet… Igaz, hogy jól beszélem a nyelveket, de az élő fordítás még mindig iszonyatosan fárasztó.

Rain - 9. rész

J-Hope POV:

– Hol lehetnek már? – terültem el a földön. – Már több mint fél órája utánuk mentek.

– Megyek, megnézem – állt fel Namjoonie. Már épp nyomta volna le a kilincset, mikor kinyílt az ajtó.

– Valami baja volt az automatának – lépett be Jin hyung.

– Ők meg ahelyett, hogy visszajöttek volna, ott szerencsétlenkedtek – dobott Suga hyung egy kólát a kezembe. Én Sprite-ot kértem, de végül is mindegy…

– Sajnáljuk, hogy aggodalmat okoztunk – hajolt meg mélyen Jiminie és El.

Rain - 8. rész

Jin POV:

– Te beszélj Jiminnel, én pedig elbeszélgetek Ellel – engedtem el a két fiatal karját. Jimin kétségbeesetten pillantott fel rám.

– Nem lehetne fordítva? – ragadta meg a karom.

– Most bezzeg félsz, de ijesztgetni azt tudsz – kezdte el húzni vigyorogva Suga a srácot a fülénél.

– Auch! Hyung! Auch! Bocsánat! Megyek magamtól! – halottam utolsó kiáltásait, mikor lekanyarodtak.

– Mi történt? – pillantottam a mellettem álló megszeppent lányra, mikor úgy éreztem, kellő távolság van köztünk és a srácok között.

Arcáról leolvadt a korábbi mosoly, s idegesen cikázott tekintete a folyosón. Ötletem sem volt, mi történhetett odabent, de eléggé lesokkolta a lányt.

Rain - 7. rész

El POV:

– Miről akartál velem beszélni? – húztam ki magam. Szigorú arckifejezéssel meredtem rá, mire ő megrázta magát, s arcvonásai keményebbé váltak. Gondterhelten felpillantott a plafonra, majd vissza rám.

– Nem is tudom, hol kezdjem – sóhajtott. Leült egy vödörre az ajtó mellett, s idegesen tenyerével végigsimított tarkóján… végül mégis felállt. Fájdalmas mosollyal az arcán fúrta tekintetét az enyémbe, mire a szívem megremegett. – Olyan… – hangja lágy volt, mégis határozott. Elfordította fejét, s ajkába harapott. – Olyan… – idegességében kezeit zsebre vágta, majd fel-alá kezdett járkálni… már amennyire ebben az apró helyiségben ez lehetséges volt.

– Olyan? – türelmetlenkedtem. Fogalmam sincs, mit akarhat, de vissza kellene mennünk.

Rain - 6. rész

Rap Monster POV:

Még három napot leszünk itt… Ideje lesz szólnom Elnek. Nem húzhatom tovább. Az is idegesít, hogy Yoongi hyungból egy szót sem tudtam kihúzni… egyre csak azt hajtogatta, hogy „nincs itt az ideje”… Mi a franc baja van?

Ma még utoljára el kellett intéznünk valamit a csarnokban, így El is velünk tartott. Közös ügyeink végezte után, míg én és menedzser hyung az igazgatóval beszéltünk, megkértem a srácokat, hogy az öltözőben várjanak. Hobeom-shi négyszemközt is beszélni szeretett volna a férfival, így én a srácokhoz siettem. Nagy levegővétel után benyitottam a helyiségbe.

– El, beszélhetnénk? – mosolyogtam kedvesen.

Rain - 5. rész

Jin POV:

Mikor a szállodába értünk, beszálltunk a liftbe, de én gyorsan kiugrottam és TaeTae-t is húztam magammal.

– Mi a lépcsőn megyünk – mosolyogtam a meglepődött srácokra. Miután az ajtó bezárult szigorúan V-re pillantottam. – Néha gondolkozhatnál, mielőtt cselekszel! – indultam idegesen a lépcsők felé.

– Sajnálom! – kullogott utánam. – Csak valahogy úgy éreztem, meg kell ölelnem.

– Aish! – sóhajtottam. – A srácok már ismernek, tudják, hogy milyen vagy, de El… tudod, hogy lány, és ő is tudja, hogy tudod. Kellemetlen helyzetbe hoztad.

– Értettem, nem fordul elő még egyszer. – lógatta egyre mélyebben az orrát.

– Na, gyere ide! – öleltem meg. – Furcsa vagy, de mind így szeretünk. – kócoltam össze a haját, mire elvigyorodott. Ha akarnék se tudnék rá haragudni...

Rain - 4. rész

A stylist, akihez a menedzser odavezetett, adott egy fehér Off White hosszú ujjút, egy fekete rövidnadrágot és egy barna Supreme bakancsot. Végigmért, majd egy megvilágosodott arckifejezés kíséretében, rám rakott egy fekete szemüvegkeretet, és az ujjamra húzott egy ezüst gyűrűt.

Kértem egy köteg fáslit is. Szerencsére nem kérdezősködött, csak elővett egyet az elsősegély dobozból és odaadta. A mosdóban gyorsan a mellkasom köré tekertem a fáslit, hogy még laposabb legyek, magamra kaptam a ruhadarabokat, majd visszasiettem a váróba Hobeom-shivel az oldalamon, aki leültetett egy székbe, s megkért egy sminkest és egy fodrászt, hogy varázsoljanak.

A remény angyala (J-Hope oneshot)

 Végre újra itt vagyunk. Egy randin. Egymás kezét szorongatva nézünk a másik szemébe. Egy igazán romantikus pillanat… lenne. De nem az. Hiába szeretem, ő sosem érzett így irántam. Soha nem is fog. Egyedül az egójának van szüksége rám…

– Ohjin, komolyan? Megint? – rántottam ki kezeim kezei közül. – Megint a saját tükörképedet nézed a szememben! – csaptam tenyerem homlokomhoz.

– De cica, ha ilyen jól nézek ki ma is – túrt hajába egy kacsintás kíséretében. Egy hatalmas sóhajt eleresztve felpattantam a székből és pofon vágtam.

Rain - 3. rész

El POV:

Lassan kinyitottam szemhéjaimat, majd nyújtózkodva ásítottam egyet. Elaludtam volna?

– Nem kellett volna olyan sokáig fennmaradni – dörzsöltem meg a szemeimet.

– Ez egy remek megállapítás – szólalt meg mellettem egy hang, mire megrezzentem.

– Nem számítottam társaságra – mosolyogtam zavartan Jiminre, miután ránézve felismertem. Ő csak állt karba tett kezekkel, s szigorú tekintettel méregetett.

– Mit csináltál, hogy nem feküdtél le időben? – tette zsebre kezeit.

– Gondolom az igazságra vagy kíváncsi – sóhajtottam. – Ezt elég nehéz bevallani, de…én…