Rain - 10. rész

El POV:

Ahogy megbeszéltük, Anna vezetésével körbejártuk a városban a fontosabb látnivalókat. Először angolul mondott mindent, majd a fiúk szóltak, hogy nem igazán értik, így a könnyebbség kedvéért áttértünk a német-koreai párosításra. Anna mondta németül, és pedig fordítottam nekik. Egy perc nyugtom se lehet… Igaz, hogy jól beszélem a nyelveket, de az élő fordítás még mindig iszonyatosan fárasztó.

A srácokat több helyen felismerték, ők pedig szívesen adtak autogramot és készítettek közös fotókat. Videót is forgattak útközben. Kitaláltak valami játékot, amiben előre megadott dolgokkal kellett selcat csinálniuk. Kor szerint három csoportra váltak szét: Jin és Suga, J-Hope és Rapmon végül pedig Jimin, V és Jungkook voltak egy csapatban. Az nyert, aki leghamarabb teljesítette az összes feladatot. Annaval és Hobeom-shivel mi voltunk a kameramanok. Én a maknae csapat után rohangáltam, ügyelve arra, hogy mindent felvegyek. Végül, valami csoda folytán a hyung csapat nyert. Mi fél pillanattal utánuk futottunk be. Jin tátott szájjal meredt maga elé, el sem hitte, hogy végre megnyert valamit a srácok ellen. Suga pedig csak vállat volt, mintha semmiség lett volna, mintha őt nem is érdekelné.

Egy kis pihenés után folytattuk utunkat. Öt óra elmúlt már, mire megérkeztünk az utolsó állomásra.

– Nincs időnk mindkét helyre bemenni, szóval választanotok kell – ismételtem Annat. – Természetesen ketté is válhatunk – mosolyogtam.

– Én mindenféleképpen a kilátóba megyek – jelentette ki Yoongi, s már indult is a torony felé. Ez ám a határozottság.

– Mi is! – indult utána Rapmon, Jin és Hobeom-shi.

– Mi a BMW múzeumba szeretnénk menni – szólalt meg a maradék.

– Akkor én a kilátóba megyek Jin oppaval – súgta Anna, majd a srácok után szaladt.

– Rendben… Akkor mi is mehetünk – nevettem zavartan.

Jimin POV:

Miután megvettük a jegyeket, körbejártuk az egész múzeumot. Eszméletlen volt. Természetesen mindannyian pózoltunk egy-egy kép erejéig az összes autónál. Mégsem mehettünk el csak úgy, minden bizonyíték vagy emlék nélkül!

Már épp tartottunk kifelé, mikor El idegesen nézelődni kezdett jobbra-balra.

– El kell szaladnom a mosdóba. Megvártok? – a választ meg se várva elindult.

– Várj! Nekem is kell. Megyek veled – szaladt utána Hobi hyung. Rossz érzésem van ezzel kapcsolatban.

– Én is! – rohantam utánuk.

– Mi itt várunk! – kiáltotta Jungkookie.

Sikerült beérnem őket. El zavartan pislogott a férfimosdó ajtaja előtt. Mire vársz? Mikor rám nézett biccentettem neki, hogy menjen be. Nem tudom, mi lesz ebből… Még mindig hezitálva, de benyitott a helységbe, én pedig szorosan mögötte követtem őt. Három csésze volt benn. Hoseok hyung és én befoglaltuk a két szélsőt.

– Akkor én használom a fülkét – csapódott be az apró helyiség ajtaja.

– De van még egy piszoár – értetlenkedett hyung.

– Hyung! – szóltam rá. Ne bonyolítsd a helyzetet!

– Tudod… nálunk van egy olyan íratlan szabály, hogy ha lehetséges kerüljük a közvetlen szomszédos csésze használatát – magyarázta a lány a fülkéből. Ügyes! – Ti sem egymás mellé álltatok – nevetett.

– De csak azért, mert neked tartottuk fenn a királyi helyet – viccelődött Hobi hyung helyrerakva a dolgokat a nadrágjában.

– Ha náluk ez így megy, akkor fogadd el – tettem én is el, az eltenni-valót. Egyszerre húztuk le a WC-ket, majd El kilépett.

– Nem nemi szerveket vizslatni jöttem a mosdóba – vont vállat, majd mellénk lépett a csaphoz, s megmostuk a kezünket.

– Logikus – helyeselt Hope, majd kilökte az ajtót.

Mentem volna utána, de El visszahúzott a pólómnál fogva. Most mi van? Csak nem a tegnapi miatt csinálja? A nyugodtság, ami eddig körbevett, hirtelen kellemes idegességbe csapott át. A gondolataim a csók körül kezdtek forogni, s puha ajkai emlékét éreztem sajátjaimon.

– Köszönöm – hajtotta le a fejét.

– Ugyan mit? – értetlenkedtem visszatérve a merengésből. Ahogy Suga hyung mondta, úgy tesz, mintha mi sem történt volna…

– Azt, hogy nem mondtad el, és hogy segítettél az előbb – pirult el. Az ilyen reakciók miatt buktál le, te kis buta.

Állára simítottam a kezem, majd felemeltem a fejét, hogy a szemébe nézhessek. Aish! Jimin, mit csinálsz már megint? Viselkedj! Csillogó, mélykék íriszeiben láttam saját magam. Rózsás arccal esetlenül ajkába harapott és félrenézett. Ezt az arcodat ne mutasd senkinek… rajtam kívül.

– Én sem akarom, hogy megtudják a többiek. – tettem homlokom az övéhez.

El POV:

Arcom most már teljesen égett. Miért nem akarja? Egy apró puszit nyomott ajkaimra, majd eltávolodott és mosolyra húzta száját. A tegnapi után most még ez is?

– Gyere, menjünk – simított végig arcomon. Most szórakozik velem?! Tegnap megcsókolt, hogy rájöjjön a titkomra, most meg kihasználja, hogy úgysem mondom el senkinek? Teljesen leblokkoltam. Azok a puha ajkak… a kakaó illat… Az istenért Jimin! – Na, gyere, mert gyanakodni fognak – ragadta meg a csuklóm, és kihúzott a mosdó ajtaján. Hiába vagyok az „úgy teszek, mintha” mestere, ha ilyen helyzetbe hoz! Ráadásul egyre feszültebben érzem magam a társaságában.

– Aigo! Mi tartott eddig? Én már rég itt vagyok – túrt a hajába J-Hope.

– Csak… – kezdte Jimin.

– Csak valahogy kiesett Jimin hyung kontaktlencséje. Segítettem megkeresni. – mosolyogtam. Már így is nagy hazugságot cipelek a hátamon… ez már nem sokat változtat a helyzeten.

– Értem – bólintott kissé megilletődve. – Ezután vacsizni megyünk, igaz? – vigyorodott el. Csak bólintottam. Elindultunk, V pedig hátrébb húzott a többiektől.

– Minden rendben? – pillantott rám komoly tekintettel. Na, ilyennek sem láttam még eddig.

– Persze, Jimin segített – súgtam neki.

– Sajnálom, először nem esett le, hogy gondod lehet belőle – lógatta az orrát.

– Tényleg semmi baj – mosolyogtam. – Viszont Jimin azt hiszi, hogy csak ő tud róla – súgtam a fülébe.

– Igen? – lepődött meg. – Tartom a szám – vigyorgott, imitálva, hogy becipzárazza említett testrészét.

– Köszönöm! – löktem meg a vállammal.

– Mi ez a légkör körülöttetek? – nézett gyanakvóan hátra Jungkook.

– Csak arról beszélgettünk, ki, mit szokott csinálni a szabadidejében – vágta rá V gondolkodás nélkül. Hazudik, mint a vízfolyás. Bár pont én beszélek…

– És mit szoktál csinálni? – pillantott hátra érdeklődve Hoseok, akit Jimin is követett.

– Hát… – vakartam a tarkóm. Most már mind a négyen egymás mellett sétáltunk. Taehyung, hogy hozhatsz ilyen helyzetbe? Semmi értelmes nem jutott eszembe. – Da… dalokat írok – motyogtam alig hallhatóan az igazat.

– Ez komoly? – esett le az álla a maknaenak. – Dalszöveggel, mindennel?

– I-igen.

– Mintha máshogy lehetne, te észlény – bökte oldalba nevetve Jimin.

– Miért nem mondtad eddig? – karolt át Hobi.

– Szívesen meghallgatnánk őket – tette hozzá Tae mosolyogva.

– Igazából pont ezt akartam elkerülni. Nem vagyok valami tehetséges – nevettem zavartan.

– Mit titkolsz még előlünk dongsaeng? – kócolta össze a hajam Hoseok.

– Sok mindent – sóhajtottam halkan mosolyogva, hogy csak én halljam. Nagyon sok mindent.