Rain - 12. rész

El POV:

Mikor visszaértünk az egész társaság röhögött J-Hope-on kívül.

– Itt meg mi történt? – ültem le a helyemre. Jimin ahogy észrevett, hirtelen abbahagyta a nevetést és aggódó pillantást vetett rám. Egy mosollyal jeleztem, hogy minden rendben van. Miért aggódott egyátalán?

– Hobeom hyungnim állandóan hülye poénokat űz belőlem – grimaszolt Hobie az említett felé.

– Ugyan hyung, ez csak a szeretete jele – ütögette meg a hátát V.

Az asztal körül egy kisebb csetepaté alakult ki. A srácok frappánsabbnál frappánsabb beszólásokkal illették a másikat, amit egy bugyuta vigyorral az arcomon hallgattam végig. Nincs ember, aki megbánná, hogy összekerült ezzel az őrült társasággal! Ezért mondta volna Namjoon?

A vacsora végeztével felajánlották, hogy hazavisznek minket, így miután kitettük Annat, engem is hazafuvaroztak a távolság ellenére.

– Köszönöm szépen, hogy elhoztatok! – hajoltam meg, miután kiszálltam a kocsiból.

– Semmiség! – könyökölt ki az ablakon Namjoon. – Holnap békén hagyunk. Pakolj össze, pihend ki magad. Holnapután reggel ötkor találkozunk a reptéren – mosolygott.

– Rendben! – biccentettem, majd integetve elköszöntük. A bejárathoz sétálva óvatosan kizártam az ajtót.

– Sziasztok... – köszöntem a lehető leghalkabban, majd lepakoltam a cuccaim.

– Szia, húgi! Mi újság? – ölelt meg a bátyám.

– Semmi különös – mosolyogtam magamhoz szorítva. – Lena? – távolodtam el tőle.

– Sophie felébredt. Most próbálja visszaaltatni – magyarázta.

– Miattam? – tekintettem fel rá ijedten.

– Dehogyis! – kócolta össze a hajam. – Nincs rendben a hasa. Az orvos adott rá valamit, de még nem hatott.

– Értem – bólintottam, majd indultam a szobámba.

– Akkor tényleg elmész? – a csalódottság tisztán kihallatszott szavaiból. Elmosolyodtam és visszasétáltam hozzá.

– De nem örökre – pipiskedtem, hogy elérjem a fejét, s összekócoltam a haját. – Pár hétnél biztos nem lesz több.

– Csak nem akarom, hogy még egyszer úgy eltűnj – szorított magához erősen… talán eddig most a legerősebben.

– Az nem történik meg újra… ígérem – suttogtam. – Ed?

– Igen?

– Kezd elfogyni a levegőm – közöltem az utolsó leheletemmel.

– Bocsi – engedett el nevetve. – Jó éjt! – nyomott egy puszit a homlokomra.

– Neked is – tettem én is hasonlóképp. Ez már rutin volt közöttünk, tehát a szokásához híven, lehajolt, hogy megtehessem ezt.

***

Reggel vidám nevetésre ébredtem. Kikászálódtam az ágyból, felöltöztem, majd a hangok felé vettem az irányt.

– Jó reggelt! – köszöntem a konyhába érve. – Látom, So már jobban van – mosolyogtam a teli torokból nevetgélő szépségre.

– Jó reggelt! – köszönt illedelmesen a kislány.

– Szia! Igen, bár hosszú éjszakán vagyunk túl – mosolygott karikákkal a szeme alatt a bátyám barátnője. – A nagy vihar sem segített, hogy el tudjam altatni.

– Nem is féltem! – fújta fel durcásan az arcát Sophie, leugorva a székről.

– Hát persze, hogy nem! – kócoltam össze a haját, mire elmosolyodott. – Ha bármire szükséged van, szólj. Szívesen segítek – fordultam vissza Lenahoz.

– Nemsokára megyünk úszásra, neked pedig dolgod van. Holnap mész, nem igaz? Pakolnod kellene – tette kezét a fejemre, amit azonnal le is ráztam durcásan, amit egy nevetéssel nyugtázott. A magasságom valamiért mindenkiből azt váltotta ki, hogy a fejemet paskolja… amit pár embertől elviseltem, de nem mindenkitől. – Egy dologra viszont megkérlek – kezdte törölgetni az asztalt. – Sokáig nem leszel itthon. Megtennéd, hogy ki takarítod a szobádat, mielőtt elmész?

– Persze! – bólintottam, majd a el is indultam az említett helyiség felé. – Ed merre van? – fordultam vissza az ajtóból.

– Be kellett szaladnia, aláírni valamit… de nemsoká’ itt kell lennie – nézett az órára. – Utána már csak itthon dolgozik tovább.

– Rendben. Majd szólj, ha indultok – kiáltottam felszaladva a lépcsőn.

Elővettem egy nagy bőröndöt, s elkezdtem kipakolni a szekrényem. Előkerestem a fülhallgatóm és a telefonom, majd elindítottam a srácok legújabb albumát. Nagyon beleéltem magam, s a végén pakolás helyett már csak énekeltem és táncoltam. A nagy mozgásban megszomjaztam, így elindultam a konyhába, hogy megszüntessem a kaparó érzést, amit a kiszáradt torkom okozott. Amint megfordultam, úgy meglepődtem, hogy egy apró sikoly hagyta el az ajkaimat az ajtóban álló személy láttán.

Ed POV:

– Ed, te meg mikor jöttél haza? – tépte ki a füléből az apró hangszórókat. – Mi… mióta állsz ott? – hebegte kétségbeesetten.

– Ki gondolta volna, hogy egyszer még hallak koreaiul énekelni – mosolyogtam elrugaszkodva az ajtófélfától. Anyuék balesete óta nemhogy énekelni nem énekelt ezen a nyelven, de egy jó néhány nappal ezelőttig egyetlen koreai szó sem hagyta el a száját.

– Hallottál? – kérdezte ijedten.

– És láttalak is – nevettem arckifejezésén. Közelebb sétáltam és belenéztem a félig telepakolt bőröndbe. – Meddig akarod még eltitkolni előlük a kilétedet? – sóhajtottam.

– Ameddig csak lehet – vakarta meg a tarkóját.

– Ha tényleg olyan jó srácok, mint gondolom, akkor meg fogják érteni – paskoltam meg a fejét. Arca elkomorodott, és megszorította a csuklómat.

– Te ezt nem értheted – sütötte le a szemét. A közénk ülepedő kellemetlen csendet csipogójának sivító hangja szakította meg.

– Rapmon – suttogta a nevet. Gyorsan kikereste az említett fiú számát telefonjában, majd tárcsázta. – Szia! Nem úgy volt, hogy kapok egy szabadnapot? – nevetett. Mindig ilyen volt… Gyorsan magára tudta húzni a mosolygós álarcot. Mintha mi sem történt volna… s valahogy mindvégig hibásnak éreztem magam, amiért ilyen apró dolgok miatt, ilyen eszközökhöz kellett nyúlnia. – Értem. Máris indulok! – rohant ki az ajtón. – Oppa, azonnal el kell vinned a Weltmeister Hotelhez legközelebb eső kórházba – szaladt vissza értem és elkezdet húzni a kezemnél fogva. Oppa? Hosszú évek óta nem hívott így…

– De mégis mi történt?

– Majd útközben. Siessünk!

_______________________________

Sziasztok! Most egy kis bepillantást nyerhettünk El hétköznapi, "Bangtan-túli" életébe, és egy kis izgalom is került a végére... ;) Remélem tetszett! :D

Így, ha már itt vagyok... megemlíteném, hogy a menüben a "Rain" fülre kattintva, a fejezeteken túl találhattok egy összegzett listát az eddig megjelent szereplőkről, néhol leírással is. Ha érdekel - és még nem láttátok volna - vessetek rá egy pillantást! ^^

Ui.: Tényleg elnézést a rövid részekért! Igyekszem összeszedni magam! >< (jav.: Igyekezz is!)