Storm - 1. rész

[Van prológus is. Előbb azt olvasd el kérlek!]

Suga POV:

– Hyung?

– Hagyj! – legyintettem a hang irányába félálomban, arcomat még mélyebbre temetve karomban.

– Hyung, ébredj! – simogatta meg hajamat Jimin, mire hajlandó voltam felemelni fejem. – Hoztam kávét is – ejtette ki száján a varázsszavakat dongsaengem, ahogy az asztalom sarkára helyezte a papírpoharat. Egy nagy ásítás kíséretében nyújtóztattam ki elernyedt végtagjaimat, s már ittam is a forró, kesernyés, s éppen ettől életet adó nedűt.

– Mennyi az idő? – néztem a mellettem állóra, aki már nyúlt is a telefonjáért.

– Pontosan negyed három – mosolyodott el halványan, ellenben velem.

– Éjjel vagy délután? Milyen nap van?– kerekedtek el a szemeim ijedtemben.

Storm - Prológus

Egy apró mosollyal szám szegletében sétáltam a lakásom kis utcáján lefelé. Bakancsom minden lépésnél tompán koppant a betonon, ahogy a lejtőn próbáltam fékezni sebességem. Csodálattal szemléltem a szokásosnál kihaltabb utcákat a vállalat épülete felé haladva. Az fák lombkoronája jócskán narancsosba hajlott már, s a talajt is egyre sűrűbben fedték a halott, száraz levelek. A vándormadarak elrepültek, üresen hagyva gondos kis fészkeiket, s bár napsütéses délutánnak tudhattuk a mait, az utcán sétáló emberek egyre fázósabban húzták össze magukon a kabátot.

– El! – ugrott nyakamba valaki a semmiből, amitől egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyom, s csak a szerencsének tudhattam be, hogy az arcom nem ismerte meg közelebbről az aszfaltot.

Rap Monster - Life (magyar szöveg)

Egyetlen ecsetvonás (Jungkook oneshot)

– Itt jó lesz. Szerinted?

– Igen, ez nekem is jó helynek tűnik – ejtettem le óvatosan vállamról táskámat, s egy elégedett mosollyal arcomon végignéztem a tájon.

A mező fáradtan terült el a reggeli napsugárban fürödve, s a zöld fű néhol aranyosan csillogott, akár valami drágakő. A magas fák nyugodtan tűrték, ahogy a szél játékosan borzolja kócos lombkoronájukat; a tengernyi színű és formájú virág pedig boldogan táncolt a madarak énekének vidám dallamára.

Kezemmel eltakarva a nap lágyan perzselő sugarát, néztem fel a kék égre, melyen csupán néhány termetes bárányfelhő vándorolt a szellő útját követve.

Rain - 29. rész

El POV:

– Szia, kislány!

– Anna, de jó hallani most! – sóhajtottam megkönnyebbülten, ahogy felcsendült a lány hangja. A német szavak pedig kifejezetten simogatták a fülem.

– El, téged is jó hallani – gügyögött. – Merre jársz? Mi jót csinálsz? – kérdezte nevetgélve, áttérve a koreai nyelvre, hogy gyakorolhasson.

Felhőtlen jókedvéből rám is ragadt egy kevéske, így már nem éreztem olyan szörnyen magam. Bár meg kell hagyni, hogy igen kellemes látvány tárult elém, így Anna hangján kívül maga a környezet is pozitív energiával töltött fel. Ahogy végignéztem a zöldben pompázó szomszédos parton, a vízen ringatózó hajókon és a víztükör felületén meg-megtörő fénysugarakon, valahogy melegség töltött el, a rossz hangulatom ellenére is.

Rain - 28. rész

El POV:

– Aish! Mi van már? – morogtam idegesen, mikor valaki elkezdett csikizni az állam alatt.

– De morcos vagy – nevetett kissé feszülten Hoseok.

– Sajnálom! – ültem fel a kanapén, lüktető fejemet fogva. – Nem sokat aludtam az éjszaka – masszíroztam a homlokom két ásítás között.

– Mi nyomja a szíved kicsi dongsaeng? – huppant le mellém, majd megpaskolva combjait jelezte, feküdjek nyugodtan az ölébe. Kissé vonakodva, de lehajtottam a fejem a lábaira. Eszembe jutott, mikor fordított felállásban ugyanígy ültünk a hotelszobámban. s az emlékezéstől halvány mosoly kúszott az arcomra. Biztos voltam benne, hogy ezzel akarja viszonozni az akkori tettemet… szükségem is volt rá. – Na, mesélj! – kezdte el simogatni a hajamat, ami hihetetlenül jól esett. Rég volt részem effajta gyengédségben. Közel álltunk egymáshoz a bátyámmal, de annak is már több mint egy éve, hogy ő így próbálta volna ápolni a lelkemet.

Rain - 27. rész

Jimin POV:

– Jimin-ah, figyelsz rám? – morgott Jin hyung, mire magamhoz tértem a merengésből. – Mondom, ne az ajtóban dobáld le a táskáidat – csóválta a fejét idegesen.

– Sajnálom! – ugrottam fel az ágyról, s rögtön a fal mellé pakoltam a dolgaimat.

– Amúgy minden rendben? Gyakran elkalandozol mostanság és csendesebb vagy a szokottnál. – pillantott rám a bőröndje kipakolása közben.

– Persze, csak… csak kicsit rosszul érzem magam El miatt – sóhajtottam, s én is nekiálltam készülődni az alváshoz.

– A pár napja történtek végett? – matatott továbbra is a holmija között.

– Mi? Honnan tudsz róla? – kaptam fel ijedtemben a fejem. – Amúgy, igen. Azt hiszem eléggé dühös rám.

DÍJ! (#1 & #2)

Sziasztok!

Az a rendkívül megtisztelő dolog ért nem is olyan régen, hogy egy nagyon tehetséges írónő, Hwan MeRi, egy díjjal ajándékozta meg a blogomat!

Elmondani sem tudom, mennyire örülök neki! Nagyon szépen köszönöm!

Rain - 26. rész

El POV:

Érdekes álmomból egy telefon idegesítő csöngése riasztott fel. Az ébresztő végét a fejemre tapasztott párnával vártam ki, ami hamarosan – mégis túl soká – be is következett.

Nagyot sóhajtva helyeztem vissza a párnám a fejem alá. A reggeli nap fényének köszönhetően, ami a lecsukott szemhéjaimon keresztül is vakított, lassan kezdtek felderengeni a tegnapi események emlékei, amibe a fejem is belefájdult. Tehát, sikeresen magamra haragítottam Seomint, eláztattam magam, aminek valószínűleg megfázás lesz a vége, s végül, de nem utolsó sorban… olyan dolgokat mondtam el Yoonginak, amiket még senki másnak. Mire gondoltam, mikor belekezdtem egyáltalán? Nem gondoltam semmire!

Rain - 25. rész

El POV:

– Megint degeszre ettem magam – simogatta mosolyogva a hasát Taehyung.

– Ha mindig ennyit eszel, el fogsz hízni – nevetett Jimin.

– A nagyim azt mondta pufin szeret, ezért enni fogok! – húzta fel sértődötten az orrát a fiatalabb, ami mosolyt csalt az arcomra.

– Rendben… Mi is pufin szeretünk, de most menjünk! – nyitotta ki a kocsi ajtaját Rapmon Seominnek.

– Mi sétálunk egyet – húztam vissza az éppen beszállni készülő lányt. Nem egy szobába kerültünk, így csak most nyílt alkalmam félrevonulni vele.

– Mégis mi a fenének? – háborodott fel.