Rain - 28. rész

El POV:

– Aish! Mi van már? – morogtam idegesen, mikor valaki elkezdett csikizni az állam alatt.

– De morcos vagy – nevetett kissé feszülten Hoseok.

– Sajnálom! – ültem fel a kanapén, lüktető fejemet fogva. – Nem sokat aludtam az éjszaka – masszíroztam a homlokom két ásítás között.

– Mi nyomja a szíved kicsi dongsaeng? – huppant le mellém, majd megpaskolva combjait jelezte, feküdjek nyugodtan az ölébe. Kissé vonakodva, de lehajtottam a fejem a lábaira. Eszembe jutott, mikor fordított felállásban ugyanígy ültünk a hotelszobámban. s az emlékezéstől halvány mosoly kúszott az arcomra. Biztos voltam benne, hogy ezzel akarja viszonozni az akkori tettemet… szükségem is volt rá. – Na, mesélj! – kezdte el simogatni a hajamat, ami hihetetlenül jól esett. Rég volt részem effajta gyengédségben. Közel álltunk egymáshoz a bátyámmal, de annak is már több mint egy éve, hogy ő így próbálta volna ápolni a lelkemet.

Rain - 27. rész

Jimin POV:

– Jimin-ah, figyelsz rám? – morgott Jin hyung, mire magamhoz tértem a merengésből. – Mondom, ne az ajtóban dobáld le a táskáidat – csóválta a fejét idegesen.

– Sajnálom! – ugrottam fel az ágyról, s rögtön a fal mellé pakoltam a dolgaimat.

– Amúgy minden rendben? Gyakran elkalandozol mostanság és csendesebb vagy a szokottnál. – pillantott rám a bőröndje kipakolása közben.

– Persze, csak… csak kicsit rosszul érzem magam El miatt – sóhajtottam, s én is nekiálltam készülődni az alváshoz.

– A pár napja történtek végett? – matatott továbbra is a holmija között.

– Mi? Honnan tudsz róla? – kaptam fel ijedtemben a fejem. – Amúgy, igen. Azt hiszem eléggé dühös rám.

DÍJ! (#1 & #2)

Sziasztok!

Az a rendkívül megtisztelő dolog ért nem is olyan régen, hogy egy nagyon tehetséges írónő, Hwan MeRi, egy díjjal ajándékozta meg a blogomat!

Elmondani sem tudom, mennyire örülök neki! Nagyon szépen köszönöm!

Rain - 26. rész

El POV:

Érdekes álmomból egy telefon idegesítő csöngése riasztott fel. Az ébresztő végét a fejemre tapasztott párnával vártam ki, ami hamarosan – mégis túl soká – be is következett.

Nagyot sóhajtva helyeztem vissza a párnám a fejem alá. A reggeli nap fényének köszönhetően, ami a lecsukott szemhéjaimon keresztül is vakított, lassan kezdtek felderengeni a tegnapi események emlékei, amibe a fejem is belefájdult. Tehát, sikeresen magamra haragítottam Seomint, eláztattam magam, aminek valószínűleg megfázás lesz a vége, s végül, de nem utolsó sorban… olyan dolgokat mondtam el Yoonginak, amiket még senki másnak. Mire gondoltam, mikor belekezdtem egyáltalán? Nem gondoltam semmire!

Rain - 25. rész

El POV:

– Megint degeszre ettem magam – simogatta mosolyogva a hasát Taehyung.

– Ha mindig ennyit eszel, el fogsz hízni – nevetett Jimin.

– A nagyim azt mondta pufin szeret, ezért enni fogok! – húzta fel sértődötten az orrát a fiatalabb, ami mosolyt csalt az arcomra.

– Rendben… Mi is pufin szeretünk, de most menjünk! – nyitotta ki a kocsi ajtaját Rapmon Seominnek.

– Mi sétálunk egyet – húztam vissza az éppen beszállni készülő lányt. Nem egy szobába kerültünk, így csak most nyílt alkalmam félrevonulni vele.

– Mégis mi a fenének? – háborodott fel.

Rain - 24. rész

Suga POV:

– Köszönjük szépen, hogy itt voltatok! – hajolt meg a műsorvezető. Nem kicsit lepődtünk meg, mikor kiejtette a száján a koreai szavakat.

– Te tanítottad neki? – karolta át El vállát Hobie az adás után, mire a kisebbik apró mosolyra húzva a száját, bólintott egyet.

– Szeretett volna kedveskedni nektek valahogy.

– Azt hiszem, határozottan sikeres volt – paskolta meg a lány fejét Jin, mire az piruló arccal a tarkójára simított. Elégedettnek tűnt. Ilyen apróságok is örömet okoznak neki? Hogy lehet valaki ennyire aranyos? … Bassza meg! Min Yoongi, most hagyd abba!

Csak legyen vége a turnénak, és tűnjön el ez a lány, hogy minél hamarabb kiverhessem a fejemből!

Három szó: Sosem adom fel! (Suga oneshot)

FIGYELMEZTETÉS!

A történetben durva, bántó szavak olvashatók, illetve előfordulhat erotikusnak minősíthető tartalom.

– Szabaddobás a zöldnek! – sípol az edző. – Ha bemegy, egyenlítetek – dobja a labdát Yoongi kezébe. – Lánydobással nyerhettek is.

– Menjünk lányra! – vágja rá gondolkodás nélkül csapatkapitányunk, s nekem passzolja a labdát.

– Hajrá Jiyeong! Be fog menni! – csap gyengéden a hátamra Jimin, ahogy elszalad mellettem. Így van… csak pozitívan!

– Nyert ügyünk van! – röhög fel az ellenfél kapitánya. Aigo! Igaza van! Mit is gondoltam?

– Yah! Ne figyelj Jacksonra! – kiált BamBam. – Fedezünk…

Rain - 23. rész

El POV:

– Van egy kis elintéznivalóm – tápászkodott fel az ágyról Seomin egy SMS érkezését követően.

– Rendben – csámcsogtam, két falat között felnézve a laptopomról.

– Ennyire ne érdekeljen! – nevetett.

– Hova mész? – mosolyogtam lecsukva a gépem.

– Nem mondom el! – öltötte ki a nyelvét szórakozottan, majd távozott. Örülök, hogy nem sértődött meg, pedig megérdemelném… azt hiszem.

Rain - 22. rész

Jungkook POV:

– Ideje visszamenni a szállásra – nézett a telefonjára Sejin hyung.

– Valaki szólhatna El…

– Majd én! – pattantam fel, Hobeom hyung szavába vágva. Szinte velem együtt, de mégis utánam, Jin és Jimin hyung is felugrott. Meg sem várva a reakciójukat, elindultam a terasz felé. Magam sem tudom, miért akartam én menni. Talán össze voltam zavarodva a fiúk múltkori beszélgetése miatt. Tudni akartam, mi zajlik pontosan a hátunk mögött.

A teraszra érve, azonnal felismertem Elt, aki az asztal lapjával szemezett kitartóan. Ahogy lassan közelebb lépdeltem, megpillantottam egy fekete CD-tokot. Ez lenne az emlegetett CD? Mi lehet rajta?

– Lassan indulunk – szólaltam meg lágyan, ahogy mellé értem.

Rain - 21. rész

El POV:

– El, nem kerestél meg tegnap! – szidott le Hobeom, mikor a fiúk várójába érve meglátott.

– Sa… sajnálom! – hajlongtam. – Nem tudtam, melyik szobában keressem és senki sem tudta megmondani – magyarázkodtam hátrébb araszolva.

– Mindegy! – sóhajtott idegesen. – Akkor ma este beszélünk. Szeretném, ha minél hamarabb túlesnénk rajta. Nagyot nyelve bólintottam egyet. Miért lettem hirtelen ennyire ideges?

– Miről akar veled ennyire beszélni? – ütögette meg a vállam V, miután Hobeom-shi elhagyta a termet.

– A jövőmről – eresztettem el egy gondterhelt sóhajt.