El
POV:
–
El,
nem kerestél meg tegnap! – szidott le Hobeom, mikor a fiúk
várójába érve meglátott.
–
Sa…
sajnálom!
– hajlongtam. – Nem tudtam, melyik szobában keressem és senki
sem tudta megmondani – magyarázkodtam hátrébb araszolva.
–
Mindegy!
– sóhajtott idegesen. – Akkor ma este beszélünk. Szeretném,
ha minél hamarabb túlesnénk rajta. Nagyot nyelve bólintottam
egyet. Miért
lettem hirtelen ennyire ideges?
–
Miről
akar veled ennyire beszélni? – ütögette meg a vállam V, miután
Hobeom-shi elhagyta a termet.
–
A
jövőmről – eresztettem el egy gondterhelt sóhajt.
–
A
jöv…
–
Kim
Taehyung! – fojtotta Tae-be a szót Hobi üvöltése. V arca
hirtelen komoly lett, majd a csuklómnál fogva kihúzott a folyosóra
és futásnak eredt.
–
V,
mit csináltál? – kapkodtam a levegőt. Futottam, ahogy csak
tudtam, de így is alig bírtam tartani a tempót a fiú hosszú
lépteivel.
–
Csak
kicsit megvicceltem hyungot
– kuncogott.
–
Taehyung!
– hallatszott távolról Hoseok újabb kiáltása. Tae élesen
vette a kanyarokat, s hiába rohantam, mint egy félőrült, volt
olyan, hogy a lábaim nem is érték a talajt. Hirtelen lefékezett,
a testem pedig – a tehetetlenség törvényéhez hűen –
nekicsapódott a hátának.
–
Mi
a… – akadtam volna ki, de rögtön lecsitított.
–
Itt
jó lesz – húzott be egy kis zugba, egy fal és egy széles oszlop
közé. Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy amikor
egyszerre vettük a levegőt, mellkasaink összeértek.
–
Mi
is van a jövőddel kapcsolatban? – kérdezte hirtelen suttogva.
Szemeim tágra nyíltak a meglepettségtől, majd egy sóhaj
kíséretében megráztam a fejem. Már
igazán megszokhatnám…
–
Én
sem tudom, mit akarhat. Egyszer csak odajött a repülőn és... –
kezdtem bele, de keze a számra csúszott, ezzel elhallgattatva. Az
egyre hangosabb cipőkopogásból rá is jöttem, miért. Hope
közeledett… gyorsan. Egyre feszültebbnek éreztem magam, bár
nekem semmitől sem kellett tartanom.
Felpillantottam
a velem szemben álló fiúra, aki a falhoz tapadva, tekintetével a
folyosót fürkészte. Szaporán vette a levegőt, arca pedig
hihetetlen nyugodtságot sugárzott… a szája azonban egy apró,
izgatott mosolyra húzódott. Végignézve dús fürtjein, játékosan
csillogó szemein, hosszú pilláin és lágyan ívelő ajkain,
rögtön megértettem, miért van érte oda megannyi lány. A helyes
arca, kidolgozott teste és aranyosan őrült személyisége bódítóan
édes narancsillattal párosult abban a pillanatban, ami csak
alátámasztotta népszerűségének okát.
–
Taehyung!
– trappolt el mellettünk Hoseok… fél pár cipőben, mire V
arcán a mosoly elszélesedett.
–
Odament
a repülőn... és? – emelte le kezét a számról, kivillantva a
fogait.
–
Hagyjuk!
– nevettem. – Mit tettél a cipőjével? – böktem meg a
mellkasát.
–
Igazából,
semmi olyat – lépett ki a folyosóra, miután alaposan
körülnézett. – Csak kiszedtem a fűzőt belőle… ma ötödszörre
– nevetett fel a végén.
–
Bolond!
– ráztam meg a fejem.
–
Mindig
ébernek kell lennie, ha velem van dolga – komorodott el az arca,
majd újra jóízűen felnevetett.
–
Megvagy!
– ugrott hirtelen a nyakába Hobi,
amitől elborultak, s a földön kezdtek hemperegni.
–
Fiúk!
– szólt idegesen Namjoon hangja. – Ne hülyéskedjetek most!
Próba! – rántotta fel a két röhögve verekedő srácot a
földről, akik egyöntetűen hallattak egy csalódott nyögést.
Imádom
ezeket az őrülteket!
***
–
Végre!
– nyújtózkodott Jin az autóból kiszállva. – Ehetünk…
–
Ezt
úgy mondod hyung,
mintha napok óta nem ettél volna – döntötte hátra a fejét
Rapmon vigyorogva, mire válaszul egy grimaszt kapott. Mosolyogva
egyet szokásos civódásukon léptem be az étterem ajtaján. Lassan
elfoglaltuk a helyünket, s megrendeltük az ételeket is.
A
vacsora hasonlóan jó hangulatban telt, mint eddig. Nevetgéltünk,
hülyéskedtünk… de beszélgettünk a koncertről és a turné
további állomásairól is. Vészesen
közeledik a nap, amikor utoljára láthatom őket. Hiába áltatnám
magam azzal, hogy ezután is találkozni fogunk… elég kicsi az
esélye, hogy össze tudjunk egyeztetni egy időpontot, mikor
ráérnek.
–
El,
gyere! – súgta a fülembe Hobeom-shi, majd felállva az asztaltól
elindult. Biccentve egyet a többiek felé, felpattantam, s utána
siettem.
Egészen
az étterem teraszáig követtem, ahol az egyik asztalnál ülve
várt. A jó idő ellenére alig voltak a szabad levegőn, pedig a
szél kellemesen fújdogált, a város esti fényei pedig gyönyörű
látképet biztosítottak.
Komótosan
Hobeomhoz sétáltam, s szemével adott néma utasításának eleget
téve, óvatosan helyet foglaltam vele szemben. Zavaromban a terítő
érdekes mintázatát kezdtem tanulmányozni. Fehér alapon fekete,
indaszerű vonalak kapcsolódtak egymásba. Hol elvastagodva, hol
elvékonyodva folytak össze, kacifántosan körbefutva a kellemes
tapintású anyagon.
–
El
– szólt lágyan a férfi. Nevem hallatán rögtön felkaptam a
fejem, de féltem a szemébe nézni. Mi
van, ha tényleg ki akar rúgni, mert neki is nehezére esik a
titkolózni
miattam?
–
Ez
ismerős? – csúsztatott elém egy fekete, négyzet alakú,
vékonyka tokot, rajta a nevemmel, az én kézírásommal.
–
De…
de
ezt én a Főnöknek adtam – hűltem el a CD-m láttán.
–
Ő
pedig nekem – bólintott. – Meghallgattam és tetszett.
–
Sajnálom,
nem tudom, mi üthetett belé! Igaz, én kértem meg, hogy adja oda
bárkinek, akit arra alk… – kezdtem mentegetőzni, majd szavai
eljutottak az agyamhoz. – Hogy
tet… tetszett?
– meredtem rá hitetlenül.
–
Igen
– nevetett hátradőlve. – A dalaid jók… nagyon. A hangodon
még van mit csiszolni, de remek alapanyag vagy – fonta karba a
kezeit.
–
Alapanyag
– ismételtem a szót halkan.
–
Tudom,
hogy ez
így elég hirtelen,
de mit szólnál egy meghallgatáshoz a Big Hitnél? – könyökölt
az asztal lapjára, összekulcsolt kezeivel támasztva alá a fejét.
–
Meg…
meghallgatás?
– nyeltem le torkomban felgyülemlett gombócot.
–
Azzal
a tudással, amivel most rendelkezel, határozottan megállnád a
helyed a gyakornokok között, és hamar le is debütálhatnál –
mosolygott. – Erről személyesen biztosítalak.
–
Én..
én
– szólaltam meg végre egy hosszú, kínos csendet követően, de
ennél több nem jött ki a számon. A lábaim már zsibbadtak a
remegéstől, tenyerem izzadt, s biztos voltam benne, hogy a szívem
többször
is félrevert.
–
Nem
kell most válaszolnod – nyugtatott. – De arra kérlek, ne mondd
el senkinek, és a korábbi titkod is maradjon meg annak –
pillantott rám mereven, mire megszeppenve bólintottam egyet.
Dermedten figyeltem a mozdulatait, ahogy feláll, s eltűnik az ajtó
túloldalán.
Az
ember azt hinné, hogy egy ilyen információ hallatán tele lesz a
feje mindenféle hülye gondolattal… de nem! Az én agyam annyira
besokallt, hogy csak a siralmas, fekete űr tátongott a gondolataim
helyén. Rendíthetetlenül szemeztem a CD-tokkal, s már majdhogynem
nyerésre álltam a kidülledt szemeimnek köszönhetően, mikor egy
váratlan hang zavart meg.
–
Lassan
indulunk.

ÚR-IS-TEN!!!!!!!!!!!
VálaszTörlésHát szia eonni!^^
Én most itt lesokkoltam és siralmasnak vélt életem csöppnyi boldog részleteire kezdek ez visszagondolni. Ez... ez... ez is beletartozik. Már azt hittem, hogy itten ki fogja rúgni, hogy izé... Na! Hogy nem dolgozhat a fiúkkal és akkor nem jöhet össze Sugcival, vagy JiMin-nel. DE NEEEEEM!!!! HÁHÁÁÁÁÁÁÁ!!!! HAPPY END, ANYÁM TYÚKJA, KECSKEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Bocsánat. XD Boldogsághormonok, moe virág mindenhova!
V-re meg csak azt tudom mondani, hogy egy idióta űrlény, akit marhára szeretek ezzel a hülye eszével. Sry, sajátos gondolkodásmód.
Hát ez is nagyon jó rész volt, csak kár, hogy ilyen rövid, de én ezzel is megelégszem. :333
Siess a kövivel, addig is puszi és vigyázz magadra. :333 <3
Ja és elfelejtettem írni a nagy halálozásom közepette, hogy természetesen engem is jelölnöd KELL a további részek posztolásakor. :"D
TörlésSzia dongsaeng! :D
TörlésHát... neked mindig sikerül mosolyt csalnod az arcomra. Hihetetlen! :3
Ohohoho~~ azt hiszem említettem már, Hobeom milyen kis ravasz... és mindig tervez... szóval lesz még meglepetés! ><
Igen... V maga a Személyiség. x3 Meghatározhatatlan földöntúli lény, de mi így szeretjük! ^^ (Ám a történetben nem ilyen "egyszerű" ember...)
Örülök, hogy ez is tetszett! Beismerem, a részek hosszúságán van mit javítani... ^^'
A rész a tervek szerint hétvégére várható, és remélem tudom is hozni! :D
Te is vigyázz magadra!!!! ^^
Ui.: Jézusom! Kicsi dongsaeng, mit gondolsz te rólam? :O
Mégis hogy hagyhatnálak le annyi kedves szó után?! :3 :*