Jungkook
POV:
Reggel
kómás fejjel tartottam a fürdő felé, mikor sutyorgást hallottam
a szomszéd szobából.
–
Szerintem
nem volt jó ötlet elhozni magunkkal – morgott idegesen Suga
hyung.
–
Majd
ha elmondod a konkrét okát, miért nem, akkor átgondolom, hogy
nélküle folytassuk az utat – szólt sokkal nyugodtabb hangnemben
Rapmon hyung.
A
szemem hirtelen kipattant, s óvatosan közelebb araszoltam a
résnyire nyitott ajtóhoz. Kiről beszélnek?
–
Még
nincs
itt az ideje – sóhajtott az idősebb.
–
Szerencsénk
volt vele.
Nehezen találtunk volna másik ilyen jó tolmácsot – bizonygatta
a leader enyhén felháborodott hangon. Tolmács?
El? Yoongi hyung ennyire nem kedvelné?
–
Ha
megtudod, amit én, rájössz majd, hogy hallgatnod kellett volna
rám.
–
Értem
én… általában meg is fogadom a tanácsaidat, de ez nem csak az
én döntésem volt. A fiúknak tetszett az ötlet, ráadásul
Hobeom-shi maga mondta, hogy jöjjön velünk
–
Ő
mondta? – hangjából tisztán kivehető
volt a meglepettség. Aigo!
Nem szép dolog hallgatózni…
– Mit
csinálsz Kookie? – lépett mögém V hyung.
– Sssh!
– emeltem szám elé a mutatóujjam, majd leguggoltam, ő pedig
követte a mozdulataimat.
– Mi
van? – simult a hátamnak, s kicsit fentebb tornázva magát, állát
a fejem tetejére helyezte.
– ...
ráadásul
sokat beszélgetett a főnökével – csíptem el Rapmon mondatának
végét.
– Ez
elég gyakori, főleg, ha igénybe akarja venni egy alkalmazottja
szolgáltatásait – szólt így Suga hyung, kissé lenyugodva.
–
Lehet,
de ez valahogy más volt. Azt hiszem, hyungnimnek terve van Ellel.
Túlságosan kedélyesen társalogtak… és kapott egy CD-t is.
–
CD-t?
– kiáltott
fel Yoongi hyung. Eddig
tartott a nyugalom… Milyen CD lehetett az? –
Látod, mondtam, hogy csak a baj van vele! Hyung titkolózik előttünk
miatta, és nem szokott olyat.
–
Dehogynem
szokott! – nevetett fel Jin, akiről addig
a pillanatig nem
is tudtam, hogy a szobában tartózkodik. – Szinte mindig az utolsó
pillanatban tudjuk meg, ha szerepelünk valahol és nem is mindig
tőle. Utána, mikor felelősségre vonjuk, csak annyit mond: „Bocs
srácok! Azt hittem, már tudjátok.” – imitálta Hobeom hyung
hangját. Az utánzás olyan jóra sikerült, hogy Tae-vel
nem tudtuk megállni, felkuncogtunk.
–
Hallottátok
ezt? – kérdezte Rapmon hyung kicsit ijedten.
–
Basszus!
– ugrott fel hyung mellőlem, majd megragadva a csuklómat,
beráncigált a fürdőbe, kezembe adta a fogkefémet, s krémet
nyomott rá. – Haladj! – morogta fogkefével a szájában, mikor
észrevette, hogy csak bambán pislogok rá.
Fél
pillanattal később nagy svunggal kicsapódott az ajtó és Suga
hyung dühösen pislogott ránk.
–
Mi
a baj hyung? – csácsogott V hyung, ártatlanabbul tekintve az
idősebbre, mint egy ma született bárány. Én is próbálkoztam
hasonló nézéssel, de nehezen tudtam eltüntetni az aggodalmat az
ábrázatomról.
–
Ti
nevetettek? – szűkült még jobban össze a szeme… már ha ez
lehetséges.
–
Kookie...
– kezdett nevetni Tae hyung. Mit
fog összehordani? –
Kookie olyan béna volt, hogy a fogkeféje mellé nyomta a krémet –
fogta az oldalát a nevetéstől. Yoongi hyung rámpillantott, én
pedig mosolyogva vállat vontam.
–
Van
ilyen – mostam tovább a fogam. Hyung megforgatta a szemeit, majd
hangosan becsapta az ajtót kifelé
menet.
–
Nem
tudom, mit mondtak addig, amíg nem voltam ott, de senkinek sem
beszélhetsz arról, amit hallottál – fordult felém komoly
tekintettel V hyung, amitől a hideg is kirázott. Nagyot nyeltem, s
bólintottam egyet megértésem jeléül. –
Rendben,
akkor öltözzünk! – libbent ki mosolyogva a fürdőből. Ezek
a hangulatingadozások…
***
El
POV:
Egyik
helyről repültünk a másikra. Marseille után jött Párizs,
Brüsszel, Amszterdam, majd London felé tartottunk. Egyik helyen sem
töltöttünk két-három napnál többet.
A
folytonos utazás és fordítgatás teljesen leszipolyozott ennyi idő
alatt. Lassan négy hete csinálom ezt. Hihetetlenül élvezem,
hogy beutazhatom Európát, azonban elég fárasztó. Plusz
élményt nyújtott, hogy Jin jóvoltából mindenhol betértünk
egy-egy étterembe és kipróbáltunk valamilyen helyi specialitást.
Életemben nem ettem még ennyiféle ételt, mint ezalatt a jó pár
nap alatt.
Egyre
közelebb kerültem a fiúkhoz… legalábbis azt hiszem. Bár az
utóbbi időben, mintha ritkábban vontak volna bele a hülyeségeikbe
és a személyes beszélgetéseikbe… ki tudja, miért, s ez kicsit
elszomorított, hiszen olyan nyíltak voltak ezelőtt. Jin és Tae
nagyon kedvesek voltak, mert a fáradság ellenére is töltöttek
velem egy kis időt, s még akkor is, amikor a többiek egymással
szórakoztak. Hozzájuk valóban közelebb kerültem.
Suga
még mindig ellenséges… kevesebb gúnyos megjegyzést tett felém,
de került. Amennyire csak tudott, kitért a társaságom alól…
azonban a szúrós pillantásai akkor sem kerültek el. Jiminnel
pedig a repülős eset óta semmi sem történt. Azt hiszem, Seomin
jelenlétének köszönhetően letett arról, hogy úgy játszadozzon
velem, ahogy csak akar.
Seomin…
hát persze! Nagyon jóban lettünk. Általában egy szobán
osztoztunk, s ha nem dolgozott, sokat beszélgettünk. Azonban nem
mindig voltam szerencsés a szoba ügyében. Volt, hogy fiúkkal…
akarom mondani, férfiakkal kerültem össze. Azok alatt az idők
alatt olyan dolgokat láttam és hallottam, amire egyáltalán nem
voltam kíváncsi… nagyon nem. Ha nem edzett volna meg az utca,
valószínűleg sikítva rohantam volna ki a világból…
–
El?
El! – rángatott ki merengésemből Hobeom-shi hangja.
–
Igen?
– törölgettem ki szememből az álmot, s körbenézve
konstatáltam: elaludtam a repülőn.
–
Ha
megérkeztünk, szeretnék majd veled beszélni – nézett komoly
tekintettel rám.
–
Miről
lenne szó? – ráztam meg egy kicsit még kótyagos fejem.
–
A
jövődről – ejtette ki nemes egyszerűséggel a szavakat. A
jövőmről…Meg
sem várva a reakciómat, visszalépdelt a helyére.
Akaratlanul
is a „jövőmről” kezdtem elmélkedni… kissé szórakozottan.
Talán a következő turnéjuknál is én lehetek a tolmács? Vagy
valami fontosabb szerepet szán nekem? Szövegfordító? Hisz gyakran
adnak ki a fiúk japánul dalokat. Nyitni akarnak nyugat felé és
angolul, németül, franciául is szeretnének dalfordításokat?
Optimista szemléletemet azonban Seomin halk suttogása zavarta
meg.
–
Ki
akar rúgni? Pont most? A vége előtt? Igen, hisz teljesíthettem
volna jobban is. Igen, ki akar rúgni…
–
Ne
már! – csaptam vállon.
–
De
olyan hülye arcot vágtál – nevetett. – Nem lehetsz boldogabb,
mint én! – kapott a szívéhez felháborodottan.
–
Ne
hülyéskedj! – nevettem fel én is.
–
És
ha állást ajánlana, elfogadnád? – dőlt hátra elmerengve. –
Hisz zenész akarsz lenni, nem? Megelégednél egy tolmács
munkájával? – dobálózott egyre súlyosabb kérdésekkel, ami a
végletekig lelombozott.
–
Nem
tudom – sóhajtottam. – A fiúk a szívemhez nőttek, még annak
ellenére is, hogy most legtöbbjük távolságtartóbb, mint
korábban – pillantottam hátra, a fiúk felé. Tekintetem
összeakadt Jiminével, de ő rögtön visszafordult Jungkookhoz és
tovább boldogította
a fiatalabbat.
–
Nagyon
fáj, de a munka az munka – túrtam a hajamba. De
miért érint ennyire mélyen a dolog? –
És itt vagy te is – böktem meg az elszontyolodott lány
arcát, mire elmosolyodott. – Több ezer kilométerre akarsz
kerülni tőlem?
–
Dehogyis!
– ragadta meg a kezem. – Viszont hátrahagynád a családod?
Család…
A
barátaid? Barátok…
– Éreztem,
hogy nagyon közel állok a síráshoz. Mindkettőből
elég gyéren állok. – Ne
morfondírozzunk most ezen – törölte ki
szememből
az elinduló könnycseppemet. – Hisz még azt sem tudjuk, mit akar
– mosolyodott el lágyan. Gyengéden átölelt, én pedig szemeimet
összeszorítva a mellkasába fúrtam az arcomat. Remélem,
minden rendben lesz!
***
Amint
elfoglaltuk Seominnel a szobánkat, elindultam felkeresni Hobeom-shi
lakrészét. Egy személyzetis társamtól azt az információt
kaptam, hogy egy emelettel lentebb a kétszázharmincegyes ajtó
mögött találom.
Néhány
pillanattal később, már meg is leltem a keresett helyet, az
arannyal mintázott számmal szemeztem. Legyél bátor El! Ez csak
egy beszélgetés. Nem lehet olyan durva a dolog… Nagyot
nyeltem, s egy határozott kopogást követően benyitottam, ám nem
a keresett személlyel találtam szemben magam, s a látvány…
eléggé… váratlan volt.

SZIAAAAAAAAA!!!!!!!!!!!! :DDDDDD
VálaszTörlésMár nagyon vártam a következő részt és nem csalódtam ebben sem, vagyis benned. Hjaj! Ez bonyolult. Na mindegy.
Tehát én az első pár sorban én teljesen: WHUT???? Bocsánat, de mi a faszt akar Hobeom oppa El-től? Eddig normális menedzser oppanak véltem, erre egy ilyen félreérthető, minden esetet kikövetkeztethető témáról beszéltek, amire irtóra kíváncsi vagyok. Remélem nem akarja kirúgni, hanem valami nagyobb pozíciót akar neki ajánlani.
És a végén meg teljesen felcsigáztál. WAEEEEEE?????????? Miért pont most, miért a legjobb résznél?????? HEEEEEEEE????????
Ezért én azt ajánlom, hogy hamar hozd a következő részt, mert ha nem, hozom a légpuskám és addig foglak vele lövöldözni, amíg meg nem írod. :"D Érted?
De hát addig is nagyon vigyázz magadra eonni és köszönöm ezt a részt is. Siess!! :** <33
Szia! ^^
TörlésNagyon örülök, hogy tetszett! :D A kommetjeidtől mindig olyan jókedvem lesz.. Köszönöm, hogy mindig írsz!!!! *virtuális ölelés*
Na de dongsaeng... káromkodsz? ^^ Hobeom egy elég... ravasz ember, aki tervez... sok mindent. Hogy mi lesz El sorsa, az majd kiderül, ha nem is a következő, de az azutáni részben mindenféleképpen. (Még nem tudom, hogy sikerül értelmesen felosztanom a jeleneteket... ^^')
Ugye?! Mit szólsz hozzá? Beújítottam, és izgalmasan "zártam le" a részt... x3 (Bocsi... ^^)
Igyekszem, mint mindig... (Lol! Már amennyire szoktam... ><)
Te is nagyon vigyázz magadra! És ha lehet a légpuskádat tartsd biztonságosan elzárva... minél messzebb tőlem! x3
Annyeong! ^^ :*