Rain - 5. rész

Jin POV:

Mikor a szállodába értünk, beszálltunk a liftbe, de én gyorsan kiugrottam és TaeTae-t is húztam magammal.

– Mi a lépcsőn megyünk – mosolyogtam a meglepődött srácokra. Miután az ajtó bezárult szigorúan V-re pillantottam. – Néha gondolkozhatnál, mielőtt cselekszel! – indultam idegesen a lépcsők felé.

– Sajnálom! – kullogott utánam. – Csak valahogy úgy éreztem, meg kell ölelnem.

– Aish! – sóhajtottam. – A srácok már ismernek, tudják, hogy milyen vagy, de El… tudod, hogy lány, és ő is tudja, hogy tudod. Kellemetlen helyzetbe hoztad.

– Értettem, nem fordul elő még egyszer. – lógatta egyre mélyebben az orrát.

– Na, gyere ide! – öleltem meg. – Furcsa vagy, de mind így szeretünk. – kócoltam össze a haját, mire elvigyorodott. Ha akarnék se tudnék rá haragudni...

***

A következő napok nyugisak voltak, bár a napirend szoros volt. Interjúk, dedikálások… de nekem szerencsére táncolnom már nem kellett. Egyre jobban megismertük Elt és ő is minket.

Egy interjú után épp szálltam volna be a kocsiba, mikor Namjoon behúzta előttem az ajtót. Értetlenül néztem rá, ő pedig csak mosolygott.

– Mit szólnátok, ha mind elmennénk fagyizni? – csapta össze tenyereit.

Persze a fiatalok – no meg Hoseok – elkezdtek ujjongani, én pedig összemosolyogtam Yoongival.

– Hát legyen – vont vállat Suga. Mindannyian Elre néztünk.

– Persze, persze… tudok egy jó fagyizót a közelben – nevetett és elindult, mi meg utána.

Egy csendes macskaköves úton lyukadtunk ki. Szöulban ritkán sétálhatunk úgy az utcán, hogy ne ismernének fel minket, vagy ne nyomorognánk a tömegben. Igazán kellemes.

Egy szűk sikátornál lefordultunk, majd egy kisebb téren kötöttünk ki, melynek közepén egy szökőkút volt. Néha megfordult egy-egy idős ember, de egyébként kihalt volt a hely.

– Sosem jártam még ilyen helyen. – szaladt nevetve a kúthoz V, utána Jungkook és Jimin.

– Gondoltam, jó lesz egy kicsit elvonulni a tömegtől. – mosolygott felénk El.

Hobie, Namjoon és Suga is csatlakozott a fiúkhoz, majd leültek az egyik padra és elnyújtóztak rajta. A többiek pedig szaladgáltak és röhögcsélve fröcskölték egymást.

– Ott a cukrászda – mutatott egy apró üzlet felé a lány.

– Guten Tag! – hallatszottak El szájából az idegen szavak.

– Oh, Elisabeth! – jött elő egy idős úr, majd megölelte Elt. – Immer freut mich, du zu sehen!

– Elisabeth? Szóval így hívnak – mosolyogtam rá. Nem válaszolt csak visszamosolygott.

Még beszéltek pár szót, majd rám mutatott és a nevem mondta. Az úr a karját nyújtotta felém, megráztam a kezét, s bemutatkoztunk egymásnak.

– Fiúk! Ki, mit kér?- kiáltotta el magát El. A srácok felkapták a fejüket, majd hozzánk szaladtak, s mind egyszerre kezdték mondani a magukét. – Állj, állj, állj! Egyszerre csak egy – nevetett.

Miután mindenki magkapta a sajátját, Rapmon és El elővették a pénztárcáikat.

– Ugyan! – tolta el a lány kezét Namjoon.

– De hyung... – kezdett mondandójába El.

– Köszönetképp ezért a csodálatos helyért – mosolygott a leader, majd fizetett.

Mindenki leült egy padra, és falatozni kezdett.

– Jin – lépett elém Nam. –, vigyáznál a srácokra, hogy ne csináljanak nagy felfordulást? Elszaladok pár percre – súgta alig hallhatóan.

– Persze – mosolyogtam. Hová mehet?

– Suga! Sétálunk egyet? – kiáltotta el magát.

Az említett lassan felállt, s komótosan mellénk sétált. Tényleg olyan, mint egy nagypapa…

***

El POV:

– Lassan fél órája, hogy Namjoonék elmentek – bosszankodott Jin. Namjoon, Namjoon… Áh, Rap Monster. Még meg kell jegyzem az igazi nevüket. Szerencsére Jinnél, Junkooknál és Jiminnél nincs ilyen gond.

– Biztos nemsoká’ jönnek – próbáltam nyugtatgatni, de amint kiejtettem a számon a szavakat meg is jelentek a srácok.

– Hyung, mit hoztatok? – szaladt oda V és Jungkook az érkezőkhöz, le sem véve szemüket a Rapmon kezében lévő szatyorról.

– Almát – mosolygott Suga.

– Séta közben egy néni addig követett minket, míg nem vettünk tőle – nevetett a leader. – Mindenkinek hoztunk – dobott minden fiúnak egyet. Az enyémet Suga adta oda.

– Köszönöm! – hajoltam meg illedelmesen. Egy erőltetett mosoly után megfordult, s elindult. Megragadtam a vállát és megfordítottam.

– Ha bajod van velem, akkor kérlek, mond a szemembe! – néztem rá határozottan, de a hangom remegett. Egy darabig csak pislogott, majd kirántotta a vállát a kezem alól.

– Ezt ne most beszéljük meg – sóhajtott, s beleharapott az almájába, majd Jinhez és Rapmonhoz sétált.

Tehát tényleg baja van velem. De mi az, hogy „ne most”? Mikor?

Hagytam lógni a dolgot a levegőben, és inkább odamentem V-ékhez, akik éppen kő-papír-ollóztak.

– Mit csináltok? – néztem rájuk furcsállóan.

– Kiválasztjuk, ki lesz az, aki lefröcsköli Suga hyungot. – nevetett Jungkook.

Jimin POV:

– Nem lesz ebből baj? – emelte El a mellkasa elé a kezét. Szemében tisztán látszott az aggodalom.

– Maximum leszid egy kicsit – mosolygott V.

– De most, hogy tudod a tervünket, neked is be kell szállnod – fogta meg Hoseok hyung a csukóját és behúzta a körbe.

– Én – hátrált felemelt kezekkel –, ezt nem tartom jó ötletnek. – Hangja remegett. – Suga hyung már így sem kedvel – sóhajtott. – Fiatal vagyok még a halálhoz – mosolyodott el szomorúan.

– Miért gondolod, hogy nem kedvel? – karoltam át a vállát. Meglepetten pislogott rám.

– Ha ez kívülről nem látszik, lehet, hogy én gondolok bele túl sokat – sóhajtott.

– Ti is észrevettétek? – nézett körbe TaeTae. – El nagyon sokat sóhajtozik – konstatálta meglepetten ő is. – Olyan vagy, mint valami öregember – nevetett megbökve El vállát.

– Igazad lehet – nevetett El. Leemeltem a karom a válláról. – Köszönöm, hogy felvidítottatok – pirult el.

– Most úgy nézel ki, mint egy lány – jegyezte meg Jungkook faarccal.

Mindannyian Elre kaptunk a tekintetünket, hogy lássuk a reakcióját. Lefagyott.

– Tudod – szólalt meg hirtelen, amitől mind megrezzentünk –, rólatok sem lehet mindig eldönteni, hogy milyen neműek vagytok! – kiáltotta, majd elszaladt.

– Kookie, te barom! – ütötte meg Tae az említett vállát.

– Mi történt? – szaladt hozzánk Monnie és Jin hyung.

– Jungkook lelányozta Elt, erre ő elszaladt – vakarta a tarkóját Hobie hyung.

V és Jin hyung összenéztek. Már Namjoon kezdte volna a szidást, amikor El visszajött.

– Visszakísérlek titeket a kocsihoz – rúgott el egy követ karba tett kezekkel. – Rám vagytok bízva, mégsem hagyhatom, hogy eltévedjetek – sóhajtott.

– Megint sóhajtottál! – futott mellé nevetve Taehyung.

El csak mosolyogva vállával megbökte a fiút. Jól összemelegedtek... Utánuk szaladtam, majd melléjük érve sóhajtottam egyet.

– Most Jimin hyung is sóhajtott! – vigyorgott a kisebbik. Csillogó szemei szinte eltűntek pillái mögött, s ekkor… a szívem egy hatalmasat dobbant.